Bővebb ismertető
A gyöngyösi református egyház kicsiny, ám forrásértékét tekintve kivételesnek számító hódoltság kori levéltára a testamentumok és az ingatlanok adásvételét megörökítő örökvallások szép gyűjteményét őrizte meg.1 A megfakult iratok mintegy társadalmi metszetét adják a XVII. századi mezővárosnak. Vagyonukat kereskedéssel, ingatlanvásárlásokkal gyarapító armalista nemesek, módos vagy szerényebb javakról rendelkező szőlőművelő parasztpolgárok és kézműves mesterek foglalták írásba ügyeiket és vették számba ingó és ingatlan javaikat testamentumaikban. A többnyire szűkszavú, néha meg-megdöccenő szöveg félmondataiból és utalásaiból apró mozaikkövekként állnak össze az egyes életpályák. Kozári Péter saját kezével vetette papírra végakaratát, amelyben vall Gyöngyösre településéről, felsorolja vagyontárgyait. Nádudvari János a sárospataki kollégiumban szerzett ismereteit a kalmárkodásban próbálta kamatoztatni. Nemes ember lévén, a megye szolgálatában a hódolt szolgabíróságig vitte. Másutt előtűnnek a vagyonszerzés mozzanatai: szőlők, malomrészek zálogolása és megvásárlása, a boreladásból vagy éppen süvegkereskedésből származó jövedelmek, a közeli városokkal fennálló kapcsolatok. Olvashatunk bennük "török ínségről", pénzszűkéről. A társadalmi tagozódás mellett a gazdálkodás, az anyagi és szellemi kultúra, így a mindennapi környezet, a lakás, ruházkodás és a művelődés számos vonatkozása elevenedik meg a sorok között. Természetesen elsősorban a vagyonosabbak készítettek testamentumot és foglalták írásba ügyeiket, így az itt közreadott források ennek a - mezővárosi fejlődésben fontos szerepet betöltő és a történettudomány figyelmét mindinkább felkeltő - rétegnek a részletesebb vizsgálatát és megismerését teszik lehetővé. A testamentumok és az örökvallások létrehozói Gyöngyös kálvinista kisebbségének tagjai voltak, akik, miután a város önkormányzatában nem tudtak vagyoni és társadalmi súlyuknak megfelelő beleszólási jogot szerezni, egyházszervezetüket igyekeztek mind jobban megerősíteni.