Győr eleste és visszavétele [antikvár]

A római szónokkirály, Cicero azt mondja: A történelem az idők tanuja, az igazság földerítője, az emlékezet élete, az élet mestere, a hajdankor hirnöke. E bő kútforrásból sok hasznos tanulságot lehet meríteni. Különösen fontos a hon történelmének ismerete. A nagy ősök példája tanít meg minket: hogyan kell Istent imádni, a hazát szeretni, a királyt tisztelni. Küzdés, harc az ember élete a földön. Karddal, harcok árán szerezték őseink e tejjel-mézzel folyó szép hazát, melyről a koszorús költő mondja: a nagy világon e kívül nincsen számodra hely. A nagyszerű dómokat erős oszlopok tartják fönn. A hazát erős hősök válla, karja tartotta fönn századokon át. Ily erős oszlopa volt édes hazánknak a XVI. század második felében a nagy hős, Erdődi Pálffy Miklós, ki hozzáméltó bajtársával, Schwarzenberg Adolffal kezetfogva, erős karral megtörte a rabigát, melyet a német Hardegg árulása folytán, Szinán akasztott Győr nyakába. Ők voltak az okos és bátor férfiak, kik a rabszolgaság nyomasztó láncait és gyalázatát levették Győr nyakáról. A török Győrött 1594-ben igen erősen megfészkelte magát s egész vidékét lakatlan pusztasággá változtatta; innét Győrmegye egyik leginkább elnéptelenedett vidékének pusztai járás elnevezése is.