Győri ötvösség [antikvár]

Előszó Győr város ötvösségének történetével, a győri ötvöscéhben és a céhen kívül tevékenykedő ötvösmesterek működésével, a mestereknél dolgozó legények és a mesterséget tanuló inasok nevével, az ötvöscéh fennmaradt írásos és tárgyi dokumentumaival elsősorban Jankó László és Kőszeghy Elemér publikációi alapján, valamint a céh- és helytörténeti, ritkábban művészettörténeti tanulmányokban közzétett szórványos adatokon, keresztül ismerkedhettünk meg. Jankó László 1933 és 1942 között két átfogó és három kisebb tanulmányt tett közzé ^ Győri Szemlében, amelyekben a helyi levéltári és céhes iratok kutatása alapján részletesen ismertette a győri ötvösség teljes míiködését. A Győri ötvösmunkák a 17- 19. századból című, 1933- ban megjelent rövid írásában a Győrött és Győr közelében ismert, győri mesterektől fennmaradt tárgyi emlékeket mutatta be. Az 1934- ben publikált Győri ötvösök a 16- 19. században című, napjainkig forrásértékűnek számító tanulmányában egybegyűjtött és rendszerezett minden addig fellelt adatot az egyes mesterek életéről, tevékenységéről, a céh szervezetéről és fejlődéséről, szabályzatairól, külső és belső kapcsolatairól, az ötvös céh működésének kezdetétől egészen a céh felbomlásáig. Az 1936- ban kiadott Győri ötvösök a 16- 19. században című publikációjában újabb győri ötvös kutatásairól adott számot, a levéltárakban folytatott kiegészítő kutatások során újonnan felfedezett adatokkal pontosítva néhány mester korábban felvázolt működését. Az 1663- tói 1779- ig vezetett ötvös jegyzőkönyv és a Xántus János Múzetun céhes anyagába került, 1768- tói 1871-ig vezetett inasszegődtetési jegyzőkönyv alapján készült az Ötvös apródok Győrött a 16-19. században című forráselemző tanulmánya 1937- ben. Az Egy újabb győri ötvösmester a 17. századból című (1937), kisebb lélegzetű írásának témája a német származású Gerard Link ötvös végrendelete, és a XVIL század utolsó negyedében működött, céhen kívüli német mesterekkel kapcsolatba hozható győri ötvösök. Jankó László győri ötvösséggel kapcsolatos kutatásait nem zárta le, eredményeit azért hozta nyilvánosságra, hogy a további kutatók munkáját megköimyítse. Rajta kívül elsősorban a magyarországi céhes ipar fejlődésével, a székeskáptalan és székesegyház történetével, a győri egyházmegyei kincstár műtárgyaival foglalkozó történészek, művészettörténészek, helytörténeti kutatók, a Győr monográfiájához adatokat gyűjtő, és a megye művészettörténetével foglalkozó kutatók - Rómer Flóris, Villányi Szaniszló, Szádeczky Lajos, Szávay Lajos, Bedy Vince, Illésy János, Csatkai Endre, Csányi Károly, Jenei Ferenc, Balázs Péter, Somogyi Árpád, Boros Lajos, H. Kolba Judit, T. Németh Annamária -, valamint a városi és megyei levéltári anyagokat, városi és káptalani végrendeleteket és a Xántus János Múzeum céhes anyagát tanulmányozó Gecsényi Lajos, Horváth János és Szabó Péter publikációi-ban kerültek szóba ismét a győri ötvösök, ritkábban egy- egy alkotásuk.