Gyula város rövid leirása [antikvár]

ELŐSZÓ.Emberi természetünkben rejlik, hogy a távollévő, az ismeretlen jobban vonz, érdeklődésünket nagyobb mértékben költi fel, mint a megszokott, a mindennapi. A szegény ember gyermeke a tündérország minden gyönyörűségét hozzá gondolja a fehér kenyér evéséhez, de ha hosszasabban tartjuk vele, szivesen elcseréli pajtása barna czipójával. Visszasir a szája annak az izéhez; tapasztalja, hogy az a porlósbélű kenyér még sem olyan rosz, mint aminőnek ő Ítélte. így vagyunk szülőföldünk, lakóhelyünk tájával is. Csak, ha megfordultunk egy pár más vidéken is és tapasztaltuk azoknak hátrányait, akkor rajzolódik lelkünk elé a szülőföld, a lakóhely bája és számtalan előnye; ekkor sir vissza szivünk az elébb egyhangúnak itélt kedves völgybe, hegyoldalba vagy sikra!