Gyula város tűzvédelmének története az 1700-as évektől napjainkig [antikvár]

Nem ígérnek könnyű olvasmányt az avatatlannak e könyv lapjai. Amiért mégis számot tarthat a gyulaiak és a nem gyulaiak érdeklődésére, az a választott téma érintetlensége. Olyan rést tágít a múlt paravánján, amelyen a nagy sorsfordulók mögött meghúzódó mindennapokba tekinthetünk be. Mert a tűz elleni védekezés gyulai történetébe pillantani nem maradhat egy zárt közös,ség - a tűzoltók - magánügye. A tűz használata az emberré válás folyamatának egyik meghatározó feltétele volt. Ám nemcsak a tűz, hanem a tűz pusztításával szembeni küzdelem is hozzátartozik az emberiség kultúrájához. A tudományos-technikai fejlődés eredményeként korunkban minden eddiginél sokrétűbben alkalmiazzuk a tüzet, de ezzel együtt megnőtt az így keletkező veszélyhelyzetek száma és súlyosbodott várható hatásuk iis. Gyula város életében sem a XVIII. század jelenti a tűz elleni védekezés kezdetét, ám összefüggő, áttekinthető rendszere ismereteink szerint akkor alakult ki. Gyula tűzvédelmének első írásos emlékét egyébként a vár 1528. július 17-i leltárában fedezték fel, ahol „1 cupreum instrumentum ad extingwendum ignem wlgo foczkando", vagyis egy tűzoltásra !szolgáló rézfecskendő szerepel. Még inkább figyelemre méltó ez a körülmény, hogy az 1559-i leltárban négy réz vízipuskát soroltak fel, ami egyben azt is jelenti, hogy ezek az akkoriban korszerűnek számító tűzoltóeszközök viszonylag korán megjelentek e tájon. A szerzők nem törekedtek - terjedelmi és egyéb okok miatt nem is törekedhettek - teljességre. Áttekintést adnak közel három évszázad szervezett tűzvédelméről. Munkájuk alapul szolgálhat Gyula tűzvédelmének aprólékos feltárásához. Gyula Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete alapításának 100 éves évfordulóján meggyőződéssel ajánljhatjuk e könyvet mindazoknak, akik érdeklődéssel tekintenek a tűzvédelem fejlődésére, vagy ennek ürügyén kívánják szemügyre venni elmúlt idők gyulai hétköznapjait. Kiss János