Hagyomány és interkulturalitás [antikvár]

Hagyományőrző egyesületek Szajánban SIMON András Szegedi Tudományegyetem Száján Száján (Szerbül: Sajan) a legutóbbi évtizedig csaknem színmagyar népességű község a Bánságban, az egykori Torontál vármegyében, Nagykikinda (Kikinda) várostól 16 km-rel nyugatra. A trianoni határmeghúzás (1920) óta Jugoszláviához tartozik. A már a középkorban virágzó falu első említése 1449-ből való. A település a török hódoltság alatt elnéptelenedett és 1718-ban a becskereki tiszttartóság pusztaként bérbe adta. A temesvári királyi kamarai hivatal 1790-ben a határőrvidékbe eső horvátországi birtokaiért cserébe adta a zágrábi püspöknek, de a püspök lemondott a birtoklásáról. A pusztát (predium) 1798-ban Tajnay János és Antal vásárolta meg, s 1806-ban Szeged környékéről dohánykertészeket telepített ide. (Bálint, 1970: 88) A kutatás körülményei Jelen tanulmány anyagát a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke által 2000. július 6-15. között Szajánban végzett néprajzi terepmunka során gyűjtöttük. Szerencsésnek mondható, hogy éppen a kutatás időszakában zajlott két egyesület egy-egy jelesnek számító ünnepe: a kenyér- és péksütemény-kiállítás és -szentelés valamint az aratoverseny. így e programokat a résztvevő megfigyelés módszerével dokumentálhatok, kutathattuk. Mindkét eseményről gazdag és 22