Hajlékot, nem csupán kőből [antikvár]

Részlet:Nyáry PálA PÉCSI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉPÍTŐJE1955. február 26-án hunyt el Nyáry Pál.Tízéves kislányként láttam először.Aranykeretes szemüveg, mindig derűsen csillogó szemek, zengő hang, kedvesség, áradó, nagy szív. A pécsi református gyülekezet első lelkipásztora, a Szabadság úti (korábban Indóház utcai) templom és parókia, a gyülekezeti ház építője.A templomkertben 1989-ben még pompáztak a fehérrózsatövek meg a hatalmas piros futórózsa-tő, amelyeket talán 1907-ben telepítettek, közvetlenül az építkezés után. És még megvan a zöld alapon arannyal varrt terítőgarnitúra, amelyet Nyáry Pálné Csete Erzsébet irányításával hímezett a Nőszövetség 1928-1930-ban az Úr hajléka számára.Nyáry Pál gyülekezetet épített, nem csupán templomot!A kicsi, éppen hogy önállóvá vált református egyházból az évtizedek során nagy, virágzó, szolgáló gyülekezetet épített. Lehettek, (voltak is) anyagi nehézségek, az I. világháború borzalmai, Trianon, a szerb megszállás, a szörnyű II. világháború, majd újabb megszállás; a fiatal református pécsi gyülekezet élt, és fejlődött.Nyári Pál hivatását ötven év alatt meg nem unta, el nem hanyagolta.Igehirdetési alkalom, bibliaóra a város különböző pontjain cselédlányoknak, bőrgyári munkásoknak, gyermekeknek, rendőröknek, középiskolásoknak és tanoncoknak. Családok és betegek látogatása, feleségével együtt vagy külön-külön. Evangéliumi iratok mindenkinek. Szerdán közös Biblia-felolvasó és -magyarázó est. Gyülekezeti énekkar. Szegények segítése: élelmiszer, ruhanemű, szappan, tüzelőanyag, cipő gyűjtése és szétosztása, a deportáltak hazaszállítása. Bibliaórák Mecsekalján, Bányatelepen, Kertvárosban - Nyáry Pál figyelme mindenre kiterjedt.Szerette az Urat, szerette az embereket, szerette a gyülekezetet!Megkereste, látogatta az Igére szomjazókat és a templomba, az Úrhoz vezette őket.Beköszönő alapigéje 1903. február 1-én ez volt: Semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Ap. Csel. 20:24.Y1 Egyik ismert fordítással sem egyező szöveg, a korabeli írott dokumentumokban így szerepel.