Hangszerműhelyek Magyarországon [antikvár]

Bevezető Szerényi Béla Fél évezreddel ezelőtt a reneszánsz művészet legnagyobb mesterei így hívták magukat: „Homo dilettante" - „érdeklődő ember". Tudták, hogy minden művészet alapja a világra való nyitottság, a kíváncsiság és figyelem. Meggyőződésem, hogy a hangszerkészítőket is ez a természetes emberi vágy mozgatja. Szeretnék megismerni a hang keletkezésének nagy rejtélyét, az anyag, a zene és a művész bonyolult kapcsolatát. Érdekes módon a hangszerkészítés, mint művészet nem nagyon tudatosodott az emberekben, inkább azt gondolják, ez valamiféle speciális iparág. Természetes, hiszen egy hangszerkészítő műhelyben elsősorban a kereskedelem és a javítás kellékei láthatók, az alkotó tevékenység rejtve marad. Sajátos dolog, hogy maguk az új hangszerek is bár műalkotások, mint egy festmény, vagy szobor, egy kissé háttérbe húzódva szolgálják a muzsikát. Az orgona miután megépült, a templom részévé válik, a hegedű pedig a muzsikusok nélkülözhetetlen, bár egyáltalán nem feltűnő eszköze lesz. A hangszerek annyira természetes részei a zeneművészetnek, hogy szinte észre sem vesszük őket. Mindez persze nem a hangszerkészítő mesterek és az előadóművészek kapcsolatára vonatkozik, az ő viszonyuk rendkívül szoros, egymásra utalt. Egy kiváló mesterhangszer nagyon komoly ösztönző erő lehet a muzsikus, a zenekar, sőt nemritkán a zeneszerző számára is. Nagyon remélem, hogy azok az érdeklődő emberek (homo dilettante) akik végiglapozzák ezt a könyvet, egy-egy jó koncert után gondolatban köszönetet mondanak majd a hangszerek készítőinek is. Ebben a könyvben olyan mesterek szerepelnek, akik vívódó, gyötrődő, vagyis ihletett alkotói a hangszereknek, akik mesterei a javításnak és restaurálásnak, akik kiszolgálói, azaz egyenrangú társai a világhírű magyar zeneművészetnek. Ők a Magyar Hangszerész Szövetség tagjai.