Harang 2005 [antikvár]

Tudjuk, hogy mi járunk a helyes úton. Mi vagyunk azok, akik őrizzük, ápoljuk és továbbvisszük több ezeréves kultúránk csodálatos értékeit. Mi vagyunk azok, akiknek nem kell szégyenkeznünk, ha az elődeinkre gondolunk. Vér szerinti felmenőink honvédként ott voltak 1849-ben Tápióbucskénél, 1915-ben Vereckénél, 1942-ben a Donkanyarban és magunk is ott voltunk 1956-ban a Honvédelmi Minisztériumnál a sortűzben. Eleget hullott tehát a piros vér a zöld mentére és e fehér lóra. Mindez azért volt, mert a Haza nem eladó! Mi, akik még ráadásul írástudók is volnánk, lennénk, nem tudunk a Haza ügyében alkut kötni az idegen ellenségeinkkel és a közéjükk zűllött magyarokkal. Márpedig folyik a bolsevista-liberalista-globalista dáridó, amelyik "tiszta", azaz gátlások nélküli, gátlástalan piaci kapitalizmust akar Magyarországon. Parlamenti pártok versengve szövetkeznek, hogy máshol se levő viszonyokat erőszakoljanak ki Magyarországon, melynek egyes-egyedül a magyar szabadság és függetlenség, a magyar nemzeteszme feszül ellene. Ezrét tehát - vélik - a magyarban éppen a magyar minőséget kell megszüntetni, legyen csak idegen mocskot, barbárságot - ételben, italban, zenében, viselkedésben, nyelvben, ruházatban stb. - fogyasztó alaktalan, jellegtelen, gyurmaszerű tömeg.