Hargita [antikvár]

Előszó agy megtiszteltetés számomra a könjrv alkotóinak felkérése. Az előszó megírásának annál is inkább nagy örömmel tettem eleget, mivel személy szerint magam is ezernyi szállal kötődöm Erdélyhez, a Hargita vidékéhez és a székelyekhez, ahhoz a néphez, amely minden történelmi csapás ellenére erős hitében, magyarságában és hagyományaiban. Monc^'ák, hogy „emlékek erdején át visz az ember útja". Aki felüti Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila könyvét, az valóban emlékek erdejében jár. Meggyőződésem, hogy aki ilyen könyveket forgat, mint ez a kötet, s olyan emberekkel és tájakkal ismerkedik meg, mint a Hargita vagy a Gyergyói-havasok vidéke, az érti meg igazán, mit jelent ragaszkodni a szülőföldhöz, magyarságunkhoz, kultúránkhoz. Közelebb érezzük magunkhoz, mit jelent kisebbségben élni. Emlékek, képek és élmények jutnak eszembe e könyvet lapozva, olvasva. A családi kapcsolatok ápolása, a rokonság megtartása, az egymással való törődés és az egymásért való felelősség ma is fontos érték. A könjnr üzenete éppen ez: a történelmi és a néphagyomány, a népi kultúra, a magyar nyelv és a magyarság megőrzése, átörökítése apáról fiúra, az elődök tisztelete s a hűség. Hűség a magyarsághoz, a székelységhez és a szülőföldhöz. Ehhez ad földrajzi, történelmi, kulturális és erkölcsi irányjelzőt Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila könjrve, amelyet mindannyiuknak figyelmébe ajánlok. Őszintén kívánom és kérem, hogy látogassák mind gyakrabban Erdélynek e gyönyörű vidékeit. Magyarságunktól - éljünk bár az anyaországban vagy a határokon túl -Erdély, a székely hagyományok, évezredes kultúránk és történelmünk egyszer s mindenkorra elválaszthatadan. Mert a haza és a magyar kultúra egy és oszthatadan. Tisztelettel: Q/^ic V^^ ^ Dl-. Dávid Ibolya