Hargita Kalendárium 1980 [antikvár]

Megint a búcsú, ismét a köszöntő. A felgyorsult időben mintha közelebb kerültek volna egymáshoz az esztendők találkozásai. Meglepődhetünk ezen, sajnálkozhatunk kissé, aztán nyugtatjuk magunkat: nincs ok az aggodalomra. Nincs, mert mutathat újabb ráncot arcunkon a tükör, nemcsak az idő múlását jelzi, lám, megint esztendőnyit léptünk előre szépen megtervezett utunkon, egy egész esztendővel kerültünk közelebb álmaink beteljesüléséhez. Sorra beváltja okos terveit az ember, s az embersorsok bonyolult összegezéseként nem lesz adósa önmagának a közösség sem, az egymásért élő közösségekből összetevődő társadalom sem. Most az ezerkilencszázhetvenkilences esztendő készül feliratkozni a "pályavégzett" évek sorába. Bármilyen szemszögből vizsgáljuk, felettébb illik rá az idézőjellel kiemelt megnevezés: beváltotta hozzá fűzött reményeinket. Töretlen maradt merész felfelé ívelésünk, 1979-ben sem lankadt gazdasági-társadalmi fejlődésünk üteme, minden vonatkozásában gazdagabb, tartalmasabb lett életünk.