"Hat nap látszik az égen" [antikvár]

Előszó Kalandvágyból született ez a könyv. Mindenekelőtt annak szerettem volna a végére járni, hogy lehetséges-e egy új elbeszélést létrehozni egy olyan eseménysorról, Pécs 1543. évi feladásáról, amelynek - remek forráskiadványoknak és feldolgozásoknak köszönhetően - szinte minden részletét jól ismerjük már. Más szóval: képesek lehetünk-e még mélyebb és komplexebb magyarázatot adni a történtekre, lehetséges-e még közelebb férkőznünk az eseményekhez és az azokban részt vevő emberekhez, feltárhatjuk és megérthetjük-e valamilyen módon az ő gondolataikat és érzéseiket. A munka valóban izgalmas kihívás volt - még ha a következtetések és az alkalmazott módszerek, kísérleti jellegüknél fogva, nem is mindenütt tökéletesen kiforrottak és megkérdőjelezhetetlenek. A legapróbb részletekig igyekeztem felderíteni, hogy milyen világ vette körül a pécsieket, és ők maguk hogyan gondolkodtak erről a világról és benne saját magukról, hogyan próbáltak megfelelni az őket érő súlyos kihívásoknak. Márpedig ha az ember az egykori élet teljes, pontosabban: a lehető legteljesebb gazdagságát szeretné rekonstruálni, akkor élethelyzetek, személyiségek, kényszerpályák, tévedések és véletlenek egyre bonyolultabb és bonyolultabb szövedékéhez jut - még ha úgy is tűnik, mindez csupán kerülőút az alapkérdésre adandó, egyszerű válaszhoz. Ahogyan Lucien Febvre fogalmaz: „Megérteni annyit tesz, mint bonyolítani. Mélységben gazdagítani. Fokozatosan bővíteni. Életet vinni hele!'^ Hogy hogyan dolgoztam, azt remekül világítja meg Karel Capek -Lackó Mihály által is idézett^ - novellája, amelyben két detektív nyomoz a titokzatos életű, különc Gandara báró halála ügyében. Míg az idősödő Pitr nyomozó, számos hasonló eset tapasztalatai alapján közönséges rablógyilkosságra gyanakszik, addig Mejzlik tanácsos a báró szerelmi viszonyait, vagy - mivel Gandara közismerten szenvedélyes hazárdjá- 1 Id.: Miskolczy 1997. 2 Lackó 2001.13-14.