Hatvani Kalendárium 2019. [antikvár]

Hatvani KalendáriumFŐSZERKESZTŐI ELOSZOAz idő múlását onnan is le tiidjuk mérni, hogy megjelent a Hatvani Kalendárium 2019. évi száma. Ahogy közeledett az anyagleadás időpontja, - hiszen jól tudjuk a lapzárta a legjobb múzsa úgy sorjáztak a kéziratok a könyvtári és a saját e-maiIfiókomba. A már beérkezett, illetve látva az újonnan jövő anyagokat, biztos voltam benne, hogy ez a 21. kötetünk megint tartalmas, no és érdekes lesz. Büszke vagyok arra, hogy amit Kocsis István könyvtárigazgató ún-al 1998-ban megálmodtunk, az több mint két évtizedet megélve azóta is folyamatosan működik. Mindezt az időszakot a könyvtár konzekvens támogatásának, a mindenkori önkormányzat anyagi segítségnyújtásának, a kalendárium mögé felsorakozott csapatnak, és saját kitartásunknak köszönhetjük.Az előbb csapatot említettem, és nem véletlenül. A 21 év során több olyan szerző is dolgozott velünk, akik igazi vezéregyéniségek voltak, de sajnos ma már csak múlt időben emlékezhetek rájuk, gondolva dr. Barcza Bélára, Bán Jánosra, Horváth Jánosra, Németi Gáborra, Szelei Bélára. A mai csapat is méltó a nagy öregekhez: Bartha László, Csemok János, Demény-Dittel Lajos, Kassa András, Kepes Károly, Keresztfalvi József, Kocsis István, Kovács János, Monori Zoltán, Nagy Nándor, Papp Gyula, Sinkovics Erika, Széplaki Sándor, Szinyei András, Tompa Z. Mihály, Vígh Tibor nevét említve. A mindent látó fotósra Albert Péterre, vagy nélkülözhetetlen technikai segítőimre Vajda Adriennre, Vajda Imrére és Varga (vé) Zsuzsára is mindig számíthatok. (Remélem mindenkit megemlítettem a szigorú ABC sorrendet tartva a felsorolásnál, nagyon bízva abban, hogy nem felejtettem ki senkit a sorból.)Nem tudok még egy települést, amely két évtizeden keresztül ilyen töretlen hittel és lelkesedéssel dokumentálta volna saját történéseit. És nem tudok még egy olyan településről - kivétel persze a főváros, amely nagyságánál fogva megtehette -, mely annyit áldozott volna helytörténeti kutatásra, illetve megjelentetésre, mint Hatvan. És ezért mindenképpen dicséret illeti az elkötelezett városvezetőket is. És persze azokat az önzetlen helytörténészeket is, akik időt, energiát, pénzt nem kímélve, dolgoznak saját mániájuk" kiteljesedésén.Az idei számunkban is jeleskedtek a szerzők, és három olyan terület van, amire jobban fókuszáltunk: Hatvan a török korban; a XIX-XXI. századi vasutas település történései; és ehhez kötődően a kitelepített vasutasok kálváriája, amely témák több írásban is visszaköszönnek. Igen terjedelmes lett a 3. fejezet is, amely városunk 2018-ban történt eseményeivel foglalkozik behatóan. Aki elolvassa, rájön, hogy mindez azért van, mert a helyi társadalmi, gazdasági, oktatási, kulturális és sportélet történései mellett a civil szervezetek igenis részt kértek, sőt komoly szerepet vállaltak a közélet alakítása terén. Elég, ha csak a nagy vihart kavart levegő-és környezetszennyezési botrányra gondolunk, amely cselekvésre ösztönzött több ezer hatvani polgárt. A probléma komolyságát érzékelve a város vezetés azonnal partnerként állt a kezdeményezés mellé, és immáron közösen kívánják megoldani a felmerülő gondokat.Szintén örömmel olvashatjuk a helyi alkotók verseit, novelláit, tanulmányait, de amit kiemelnék a könyvajánlót böngészve, megint sok helyi vonatkozású kötet megjelenéséről számolhattunk be, amely bizonyítéka az itt dolgozó művészek, felelősen gondolkodó személyiségek töretlen alkotókedvének. Mindezek pedig azt bizonyítják, hogy egy jól működő, gazdaságilag prosperáló, szellemileg aktív és innovatív környezetben élünk Hatvanban. Összegezve tehát elmondhatjuk: A múltat tisztelve, a jelent fomiálva, a jövőt építik az itt élők!Bacsa Tibor