Hazai utazók Erdélyben [antikvár]

Ebben a könyvben írók és tudósok beszélnek Erdélyről, amelyet szeretnek, már pedig akit szeretünk, annak minden porcikája költészet. A tudós itt is azt adja elő kedvelt tárgyáról, amit sokan mások nem tudnak, az íróművész meg egyéni módon érezteti, amit mindenki tud. Erdélyünkről szólnak, ahol Kőváry László szerint szegény a gazdag és koldus a szegény, a székely 20-30 pénzekért óriás utakat tesz meg szekerével, mivel itt a nyomtor vette nejéül; a jószívűséget''. Temérdek bánat a keleti magyarság, még jókedvét is havasi szellő csípdesi, s aki ez országrészről ír, ünnepélyesebb más útleírónál. Amit a Trianon utáni Erdély magyar irodalmáról félgúnyosan állítottak, hogy folyton előtérben a nemes pátosza, azt e mű szemelvényei után a klasszikussá vált költőkről, írókról és a félig elfelejtett szaktudósokról vagy tudománykedvelő utasokról éppen úgy el lehet mondani. Mindenki kissé pathetikus lesz, amikor Erdélyről kell vallania. Mi volna ha tenger övezné Erdélyt!'' kél a látomása Széchenyinek, pedig epébe mártott pennával szokott keserű tényeket kíméletlenül megírni, nem a képzelet színes változatait. És egyre-másra nyugat-európai tájképekhez hasonlítja szebb helyeinket, régi jó főnemesi divat szerint előbb ismerte meg azokat, mint kettéosztott hazája keleti felét.Erdély dicséreti, csak ennyi ez a könyv? - Hálistennek, sok a bírálat is benne, de nem, volna csuda, ha dicsérő énekként maradna fülünkben. Hiszen hazai és nem hazai utasok azonnal megszeretik ezt a földet, amint szorongó szívvel reálépnek.