"Hazám sorsa az én sorsom" [antikvár]

Bevezetés Az 1848/49. évi magyarországi eseményeknek - túlzás nélkül állíthatjuk - könyvtárnyi irodalma van. Jogosan merül fel tehát a kétely, vajon lehet-e még valami újat mondani 1848/49 történetéről, szereplőiről.? E kérdésre határozottan igennel kell válaszolnunk. Különösképpen igaz ez akkor, ha egyház és forradalom, az egyház és a szabadságharc bonyolult kapcsolatrendszerét tűzzük ki vizsgálódásunk céljául. Amikor 2001-ben Esztergomban egy nemzetközi konferencián röviden át kellett tekintenünk az érsekség szerepét az 1848/49-es szabadságharc és forradalom időszakában, már érzékeltettük, hogy a problémakörre vonatkozóan olyan nagy mennyiségű, zömében feldolgozatlan levéltári forrást kellett áttekintenünk, ami mindenképpen indokolja az adott kérdéskör részletesebb kifejtését is. így a megjelenés alatt álló konferencia-kötetbe csak az érsekség kormányzatával, illetve politikatörténetével kapcsolatos gondolatainkat foglaltuk össze. Természetesen vizsgálódásunk tárgya sokkal összetettebb annál, semhogy egy hagyományos politikatörténeti elemzéssel megelégedhetnénk. A gazdasági-társadalmi változásokat, a kulturális élet jellemzőit éppen úgy figyelembe kell vennünk, mint a politikai élet alakulását. Ráadásul elemzésünk módszertanát is ki kellett egészíteni az utóbbi évtizedek újszerű történetírói módszereivel. Nem mondhattunk le az általunk vizsgált időszak kiterjesztéséről sem, hiszen a szabadságharcot követő megtorlás, illetve a szabadságharcban részt vett papok visszailleszkedése egyházmegyéjükbe szintén témánkhoz tartozik. Gyakorlati szempontokat vettünk figyelembe, amikor elhatároztuk az 1848/49-es szabadságharcban részt vett és a magyar szabadelvű politikai és katonai erőket támogató klerikusok életrajz-gyűjteményének az összeállítását. Reméljük, hogy ezzel hasznos segédanyagot bocsáthatunk közre, amelyet mind a korszak kutatói, mind pedig a szabadságharc és az egyháztörténet iránt érdeklődő olvasók örömmel forgathatnak. Könyvünkben egy nagyobb projekt részeredményeit foglaljuk össze, amelynek célja az 1848/49-es polgári átalakulás egyházi interpretációinak vizsgálata. Munkánk során - amint arra fentebb már utaltunk - jelentős mennyiségű, jelenleg még publikálatlan levéltári anyagot dolgoztunk fel. Ezeket főként az esztergomi Prímási Levéltárban, kisebb mértékben pedig más, központi gyűjtőkörű, illetve megyei és egyházi levéltárakban őrzik. Az alábbiakban igyekeztünk elsősorban levéltári forrásokra támaszkodni, de a korabeli sajtó és a vonatkozó szakirodalom eredményeit is beépítettük elemzésünkbe. Feldolgozásunk kétségtelen fogyatékossága, hogy a főegyházmegyére vonatkozó, jelenleg Szlovákiában található gyűjteményekben nem folytattunk kutatásokat. Bizonyos, hogy az általunk felvázolt kép még számos ponton további árnyalásra szorul, de ezzel együtt is új adatokkal és összefüggésekkel próbáljuk meg kiegészíteni eddigi ismereteinket.