Hazára találva [antikvár]

Gyermekkoromból a maitól lényegesen különböző képet őrzök szülőfalumról emlékeimben. Szép svábházak sorakoztak az utcákon, melyek előtt gyerekek játszhattak, a falu szélét pedig az ott elhelyezett keresztek jelezték. Körben a falu körül szőlőskertek, gyümölcsösök, káposztaföldek voltak, nyáron mezítláb lehetett menni a homokos úton. Emlékszem a templomba siető asszonyok szép ruhájára, az ujjaik között morzsolt rózsafüzérre, az imakönyvekre.Ahogy idősödünk és kezdjük elveszíteni a nagyszülőket, szülőket, kezdünk rájönni, hogy milyen keveset tudunk róluk. Előkerülnek a régi fényképek, dokumentumok és azokból próbáljuk összerakni a rokonságot. Ha szerencsénk van, akkor a képek hátulján találunk dátumot, nevet.Én is így jártam, ez indított el a családfakutatás felé. Az anyakönyvek és különböző falvak családkönyvei olvasása közben elképzeltem, milyen lehetett az élete ezeknek az embereknek. Így jutottam el a fényképek gyűjtéséhez. Sajnáltam volna, ha ezek a képek a feledés és azt ismeretlenség homályába merülnek, ezért készült ez a könyv. Nézzék a képeket és lássák meg mögötte az egyes emberek sorsát és az egész falu régmúlt történetét.