Helikoni nagyasszonyok [antikvár]

Nagyasszony. Archaikusan zengő szép magyar szó. Kiejtjük, és arcok, történelmi nevek villannak fel emlékezetünkben: Zrínyi Ilona, Rákócziné, Rozgonyi Cicelle, Árva Bethlen Kata, Lorántffy Zsuzsanna... Főúri asszonyok, feleségek, édesanyák, bátor küzdőtársak. Ezeréves nemzeti megmaradásunk tartóoszlopai, kiknek erkölcsi nagysága örökre fennmaradt. És hányan vannak, akiknek neve feledésbe merült a századok folyamán, pedig a csodát, hogy a magyarság annyi külső és belső veszedelem ellenére is él ma a Kárpát-medencében, nekik köszönhetjük: az életet adó és óvó, példaadó, erős asszonyoknak. Helikoni Nagyasszonyok. A magyar női lélek örökszép vonásait hordozó feleségek, anyák, társak, nemzeti hagyományaink és nyelvünk leghűbb őrzői. A súlyos trianoni trauma, a hazavesztés megérintette őket és cselekedtek, a kisebbségi sorba került erdélyi magyar közösség szolgálatába álltak. Ónként és alázattal. Életük minden tettében, egész gondolkodásukban a sajátos magyar nemzeti lélek nyilatkozott meg, tisztán és fényesen. Önfeláldozás és szabadságvágy kettőssége, kötelességtudat, család- és munkaszeretet, jóság, mindent átható hit és alázat jellemezte őket. Másokért éltek, másokat szolgáltak. Méltóak a Nagyasszony névre. Nélkülük nem éledt volna újjá poraiból az erdélyi szellemi élet, nem lett volna Erdélyi Helikon, Erdélyi Szépmíves Céh, nem született volna annyi vers és regény...