Hevesi Művelődés 1977/3. [antikvár]

DR. NAGY JÓZSEF:A szocialista szovjet állam hat évtizede1917 novemberében bekövetkezett a hihetetlen: a tőkés világ egy országában győzött a szocialista forradalom. Nem úgy, ahogy Marx elképzelte, nem a legfejlettebb tőkés országokban, hanem Európa keleti felén, a hatalmas cári Oroszországban, a népek börtönében, ahol éppen csak megteremtődtek a szocialista forradalom feltételei. Az imperialista hatalmaktól körülvett országban a külső és belső ellenség meg volt győződve arról, hogy a bolsevik forradalom pár héten belül anarchiába torkollik, de még jóindulatú bírálói sem tekintették másnak, mint hősies kísérletnek. John Reed mikor megírta Tíz nap, amely megrengette a világot c. riportkönyvét, talán maga sem sejtette, hogy a kapitalista társadalomnak ez a földindulása még hat évtized múlva is továbbgyűrűzik, egyre nagyobb területen rombolva a régit, a for-radalom epicentruma körül viszont felépítve egy új társadalmat.Nem hiszem, hogy van olyan, történelemmel foglalkozó marxista pedagógus, aki ne állt volna meg csodálattal a Szovjetunió története előtt. 1917-ben Oroszország iparilag gyengén fejlett agráronszág volt, napjainkban pedig a kommunizmust építi. Ez a szinte hihetetlen fejlődés csak egy rendkívül céltudatosan szervezett párt- és állami vezetés és a vele egybeforrott dolgozó nép szoros együttműködésével valósítható meg. Lenyűgöző annak a hatalmas építőmunkának a lendülete, ami a szovjet állam hat évtizedét jellemzi.Mégis talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy különösen a felnövekvő nemzedék előtt nem eléggé élő és eleven ez a komoly, nemzetközi áldozatot is vállaló építőmunka. Nem csoda, hiszen számunkra a mi három évtizedünk is már történelem, írott betű, melyről csak annyit tudnak, amennyit jól-rosszul megtanítunk velük. Fiataljaink az általános iskolától a tanárképzésig sok esetben statikusan látják a Szovjetunió történetét, s így nem is tudják azt kellően értékelni. A mai mindennapi élet eseményeit túlzottan kritikusan nézik, s mert történelmi távlatokban nem tudnak gondolkodni, hibás következtetésre juthatnak. Ez veti fel különösen erőteljesen a pedagógus felelősségét. A tanmenet és a tankönyv csak vezérfonal, amely zsúfolt új fogalmakkal, s tematikus-ságánál fogva sem alkalmas arra, hogy a maga változásában, fejlődésében valóban dialektikusan mutassa be a szovjet állam életét. Ránk, az új nemzedék nevelőire vár az a feladat, hogy az élő szó erejével valósággá formáljuk a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségének megismertetését, s ezen keresztül internacionalizmusra, más népek eredményeinek megbecsülésére is neveljünk.Bár e folyóirat olvasói jól ismerik a Szovjetunió történetét, az évforduló kapcsán engedtessék meg, hogy felidézzük a főbb állomásokat. 1917-ben Oroszország gazdasági fejlettsége nem érte el az Osztrák Magyar Monarchia fejlettségét sem. A forradalom győzelme után az antantcsapatok, valamint a belső fehérgárdisták elleni küzdelem során az ipar termelése a háború előtti termelés hetedére, a mezőgazdasági termelés felére csökkent. A meglevő értékeket is pusztították az ellenforradalmi bandák, az ipari és mezőgazdasági termelés jelentős része a Vörös Hadsereg ellátására szolgált. 192122-ben még a Volgavidék gazdag gabonatermő területein is éhínség pusztított, s az ipari munkások ezrei mentek a mezőgazdaságba dolgozni.