Hévíz 2007/1-4. [antikvár]

Részlet:Vasadi PéterElégia a szemhez s a fülhözKezedben Belőleomlott ki a világ,most már Beléjevisszaomol, s öleli,mint a szerelmes.Szemét átszelia Tenger tükre.Egy feneketlen pontül rajta, az űr.Hallgatja, hogy' súgnak a sírok.A halottak hidegringása lelassul. Rókalyukakba futelőle a fény, mertŐ a világosság.Nem bántja a fényt,sem a sötétséget:mindkettőt bevilágítja.Nem szól már semmit.Egyetlen szava maradt kimondatlan örökre:Ő maga az.A teste beszél. Habeesteledik, látniigéit keringeti fönt.Mi meg olvassuk,feledve a szót, a betűt.De reggel (éppen ezért)félálomban vesszükkézbe a könyvet,s tesszük le meg-világosodva azéjjeli szekrényre.