Hévíz 2009/2-3. [antikvár]

T. ágoston László Öcsi bácsi E 1 steledett, amikor Berendék hazaérkeztek. Délben kellett elhagyniuk az üdülőt. Igaz, a takarítónő már tizenegy órakor ott toporgott Ja szobájuk előtt, de Berend úr tizenkettőig bérelte a helyiséget, így aztán éberen figyelte az órát, nehogy egy perccel is megrövidítsék. Végtére is a szerződés az szerződés, és az Üzleti életben rendnek kell lennie. Ő sem fizethet ezer helyett kilencszázkilencvenkilenc forint adót. Amikor a rádióban meghallotta a déli harangszót, megfogta a bőröndöket, lecipelte a parkolóban álló kocsijához, berakta a csomagtartóba, gondosan bezárta, bekapcsolta a riasztó berendezést, aztán így szólt a feleségéhez: - Elvileg este hatig még itt maradhat a kocsi, tehát elmegyünk ebédelni, fürdünk egy utolsót a Balatonban, aztán úgy négy óra körül indulunk haza. Remélem hét közben nincs túl nagy forgalom az autópályán, két - két és fél óra alatt Pesten lehetünk. És még így is nyertek rajtunk két egész órát. Egyetértesz velem, drágám? - Hát persze, Lajoskám - helyeselt az asszony. - Hadd élvezzék ki a gyerekek ezt a csodálatos napsütést. Jövő nyárig úgy se jövünk ide. Ügy is lett, ahogy a családfő által elrendeltetett. Bőségesen megebédeltek a Tó - terasz kerthelységben. A mama szokás szerint elmondta két neveletlen csemetéjének, hogy első osztályú étteremben nem illik egy immár tízéves nagyfiúnak az orrát piszkálnia, s egy nyolcéves kisasszony se kalimpáljon a lábával a szék alatt. Ha hajdan ő, meg az Öcsi bácsi így viselkedtek volna az asztalnál, a nagypapa bizonyosan a sarokba állította volna őket. Öcsi bácsi neve hallatára a két gyerek összenézett, és elfintoro-dott. Mert, hogy Öcsi bácsi volt a családi minta, akit szívből utáltak. Igaz, rövid életük során nem túl sokat találkoztak vele, mert Öcsi bácsi rendkívül elfoglalt ember volt, Üzletember. Nem tudni, milyen üzletágban utazott, de az biztos, hogy nagyon sikeresen. Kaptak tőle képeslapot Kaliforniából, meg Izraelből, később Ausztráliából, meg Japánból is. Lalika pontosan tudta, merre járt, mert a képeslapokról ő áztatta le a