Hévíz [antikvár]

Ha vagyon ezen Magyar Hazánkban a Természet Urától egy meg-áldattatott Vármegye; valóban Te vagy az Nemes Zala Vármegye. Te vagy az, a' mellyet a' Természetnek sok, és szép munkáji, és ajándéki boldogittanak, főképpen azon Kintsekkel, a' mellyeket bőven, és ingyen ki-terjeszteszsz azokra, a' kik nagy bizodalommal hozzád folyamodnak; tőled pedig örömmel távoznak el. Így ír a hévízi fürdőhelyről Babótsay József 1795-ben. Abban az évben amikor gróf Festetics György a terület birtokosa az első "feredőházat" helyezteti a tóra. Kétszáz év telt el azóta. A fürdőhely kiemelkedett az ismeretlenségből. A gyógyító víz sok ezer ember egészségét adta vissza. Hévíz híre az országhatárokon túlra is eljutott. Van egy tó Magyarországon, amelyben fürödve meghal a bánat - írja egy finn író, Hévíz a reumások Mekkája, egy darab itt maradt mediterrán táj a Dunántúl közepén - szól a másik. Európa legnagyobb meleg vizű tava azonban valójában semmihez nem hasonlítható. Külön világ, amely a szép Pannon vidékből is kiemelkedik jelentőségével.