Hévíz és környéke (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Ha vagyon ezen Magyar hazánkban a Természet Urától egy megáldattatott Vármegye; valóban Te vagy az Nemes Zala Vármegye. Te vagy az, a' mellyet a' Természetnek sok, és szép munkáji, és ajándéki boldogítnak, főképpen azon Kincsekkel, a' mellyeket bőven, és ingyen kitérjeszteszsz azokra, a( kik nagy bizodalommal hozzád folyamodnak; tőled pedig örömmel távoznak el r így ír a hévízi fürdőhelyről Babotsay József 1795-ben. Abban az évben, amikor gróf Festetics György a terület birtokosa az első „feredőházat" helyezteti a tóra. Kétszáz év telt el azóta. A fürdőhely kiemelkedett az ismeretlenségből. A gyógyító víz sok ezer ember egészségét adta vissza. Hévíz híre az országhatárokon túlra is eljutott. Van egy tó Magyarországon, amelyben fürödve meghal a bánat - írja egy finn író, Hévíz a reumások Mekkája, egy darab itt maradt mediterrán táj a Dunántúl közepén - szól a másik. Kétszeresen áldott ez a táj írja N. Szabó Gyula: Zalaország c. 1926-ban kiadott müvében Megáldotta a Teremtő a csodálatos vízzel és a szelíd, változatos panorámával, és ez a szelíd panoráma kedves, mint a muskátlis ablak, annyira gyönyörködtető, mint az orgonaerdő, a vadvirágcsokor. Európa legnagyobb melegvizű tava és környéke azonban valójában semmihez nem hasonlítható. Külön világ, amely a szép Pannon vidékből is kiemelkedik jelentőségével.