Históriás könyv [antikvár]

Az oktatásnak és a nevelésnek talán az egyik leglényegesebb feladata, hogy a szeretetben és az ismeretekben növekedvén neveljen. Ennek fontos feltétele az, hogy az iskolában társas lelki viszony alakuljon ki a pedagógusok és tanítványaik között. Ez a növekedve nevelés lehet a jövő iskolája felé küldött legfontosabb üzenetünk. Ám, az ismeretlentől, az újtól való félelem arra késztet bennünket, hogy nagyon jól átgondoljuk, mi mindenre kell megtanítanunk és felkészítenünk a felnövekvő nemzedéket. Fontos, hogy az iskola olyan közeget teremtsen, ahol kiteljesedhet az ember, és kiteljesedhet a közösség is. Ahol az ismeretek megszerzése mellett lehetőség nyílik a képességek fejlesztésére, önmagunk kipróbálására. A református nevelés évszázados története során iskolái mindig nagy hangsúlyt fektettek a közösségek megtartó erejére. A református egyház és a helyi egyházközösségek célul tűzték ki maguk elé a tudás megszerzését és nemcsak szavakban, de tettekben is nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy hitelveik szervezett iskolarendszerben valósulhassanak meg. A névadó lelkipásztor, Kiss Bálint szellemi öröksége kötelez bennünket, irányt jelöl és tartást ad mindennapjaink tevékenységeihez...