Hit és élet Bács-Kiskun megyében 2014. [antikvár]

' I, lí Hit, remény és szerelet Szeptember 25-én Ferenc pápa a Szent Péter téren, több mint 80 ezer zarándok jelenlétében folytatta katekézisét oz egyházról, a szeretetközösségről. A Vatikáni Rádió jóvoltából, most ebből idézünk fel részleteket. - A Hiszekegyben megvalljuk, hogy az egyház egyetlen és önmagában véve egyetlen egységet alkot. De ha a világon jelen lévő Katolikus Egyházra tekintünk, felfedezzük, hogy minden földrészen csaknem háromezer egyházmegyéből áll, sokféle nyelvvel, sokféle kultúrával. Most is jelen vannak itt különböző kultúrák püspökei sok országból - mondta a Szentatya. - Egyházunk jelen van az egész világon, a katolikus közösségek ezrei mégis egységet alkotnak. Hogyan lehetséges mindez? - vetődött fel a kérdés, amire a választ így foglalta össze Ferenc pápa: - Egység a hitben, a reményben, a szeretetben, egység a szentségekben, a papi szolgálatban: ezek az oszlopok, amelyek alátámasztják és egységben tartják az egyház egyetlen nagy épületét. Bárhová megyünk, a legkisebb plébánián, a föld legelrejtettebb részén is ugyanaz az egyetlen egyház van jelen. Olyan, mint egy családban: a családtagok közötti kapcsolatok szilárdak maradnak a legnagyobb távolságok ellenére is. A Szentatya felidézte Rio de Janeirá-i tapasztalatát, a copacabanai strandon a fiatalok végeláthatatlan tömegét, akik számos nyelven beszéltek. Látszott vonásaikon, hogy különféle helyekről érkeztek, különböző kultúrák találkoztak, mégis szoros egységet alkottak, egyetlen egyházat képeztek. Egységesek voltak, és ezt lehetett érezni. - Tegyük fel mindnyájan a kérdést: Én, mint katolikus, érzem ezt az egységet? Én, mint katolikus, megélem az egyház ezen egységét? Vagy nem érdekel, mert be vagyok zárkózva saját kis csoportomba vagy önmagamba? Azok közé tartozom, akik „privatizálják" az egyházat saját csoportjuk, nemzetük, barátaik számára? Szomorú egy privatizált egyházat látni az önzés miatt, a hit hiánya miatt -állapította meg a pópa, nyomatékosan hozzátéve: - Szomorú dologról van szó. Kérdezzük meg önmagunktól: Amikor hallom, hogy oly sok keresztény szenved világszerte, közömbös vagyok-e, vagy én is velük szenvedek, mint egy családban? Amikor annyi keresztényt üldöznek, és hallom, hogy életüket adják hitükért, ez