Hód-mező-vásárhely története IV. [antikvár]

A művelődés természeti szükségszerűségnél fogva nem a síkságokon szokott fejlődni és virágzásra jutni, mert ennek alkata és termékenysége az állattenyésztéshez és földmíveléshez köti le s ezzel együtt minden magasabb kulturától elvonja a lakosságot. A mohácsi veszedelem után különben is olyan idők jártak, melyek ránk nézve mindenféle művelődést és polgárisultságot lehetetlenné tettek. Jogilag most a török, majd a német, majd a nemzeti fejedelmek alá tartoztunk, de a hatalmasságok gondja és tehetsége alig terjedt ki egyébre, mint hogy az adót innét beszedjék, aztán pedig a terület egyes részeit hol egyik, hol másik hivöknek eladományozzák, akik, amennyiben módjokban állott, a földesúri adót a magok javára külön-külön ismét behajtották. Ellenben a kormányzat és közigazgatás állandó és rendszeres védelmében és gondviselésében sem egyik, sem másik fél nem részesített bennünket, ellenkezően, mivel egész nyilt helyen feküdtünk, szabad zsákmányáúl hagyattunk az egymással szemben álló hatalmasságok, a foglaló és rabló urak s a fosztogatásból élő kalandor csapatok önkényének és kegyetlenkedéseinek.