"Hol sírjaink domborulnak..." [antikvár]

Akiket őszintén érdekelnek az időszerű kulturális változások, jól tudják, hogy századunk művelődésének érdemi megújulása a népművészetnek köszönhető. A közelmúlt nemzedékeinek alkotó tehetségeire roppant befolyást gyakoroltak a folklór kincsei; ez a folyamat alapozta meg Bartók Béla, Kodály Zoltán zeneszerzői jelentőségének egyetemes elismerését. A tárgyi néprajz tudományos eredményei ugyanakkor nagy hatással vannak korunk képzőművészetének, iparművészetének, építőművészetének a fejlődésére, ami különösen becsessé teszi az emlékanyag számbavételét, rendszerezését, feldolgozását. E téren rendkívül értékes munkát végzett Jakab István László, aki több évtizedes tervszerű festőművészi tevékenységével gazdag áttekintést kínál Erdély magyar településeinek népi építészetéről. Biztos rajztudása, sokirányú ábrázoló készsége széles körű műszaki tapasztalatokkal párosul, s így épületfelmérései, helyszíni beszámolói hiteles képet nyújtanak az objektumok jellegéről, állapotáról, technikai sajátságairól. Grafikái, festményei azért minősülnek fokozottan tanulságosnak, mert dokumentatív megbízhatóságuk mellett a művészi megjelenítés hitele igazolja a népi műemlékek történeti-esztétikai értékeit, ami most, mikor is Romániában tervbe vették megsemmisítésüket, meggyőzően igazolja megóvásuk, megmentésük indokoltságát. Jakab István Lászlónak is sikerült bebizonyítania, hogy a szakmailag jól képzett festő művei alkalmasak lényegre mutató jellemzést szolgáltatni a világ látható jelenségeiről, mert a művészet képes a tények megismertetésén túl megfelelően hangsúlyozni a valóság fontos motívumait, köztük mindenekelőtt az ember környezetalakító, harmóniateremtő ténykedését.