Honismeret 1996/1. [antikvár]

EZERSZÁZ ESZTENDŐ Ezeréves emlékművek a történelmi Magyarország hét pontján Budapest egyik legszebb terének közepén félkör alakban szoborkompozíció áll. Valamennyiünk számára természetes, hogy itt van, hozzátartozik a fővároshoz és a fővárosi emberek mindennapjaihoz. Már nem is gondolunk rá, hogy miért áll itt száz éve. Arra pedig még kevesebben gondolnak, hogy ezzel az emlékművel egy időben még hét emlékimí készült az ország különböző pontján, s a budapestivel együtt a magyar államalapítás ezer éves évfordulójának emlékét hivatott őrizni. A „nemzet kegyeletes érzületének és óhajának tett eleget" a magyar törvényhozás, amikor Thaly Kálmán országgyíílési képviselő indítványát egyhangúlag elfogadta és az 1896. VIII. töivénycikkben „a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékkel való megörökítése céljából elhatározta, liogy Budapesten a városligetnek az Andrássy út és a tó közötti részében a honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állít." Elhatározta továbbá, hogy „az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor-hegyen, a Moiva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen. Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen emlékoszlopokat állít." A töivény ezen kívül még úgy rendelkezett, hogy „Budapesten, a várban, a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovasszobrát" állítják fel, ezen kívül „országos szépművészeti múzeumot létesít" és „az ország különböző vidékein 400 új népiskolát állít fel". Az építéssel kapcsolatos intézkedések vezetését és végrehajtását báró Bánffy Dezsőre, a miniszterelnökre bízta. ValaiTiennyi emlékmű teivezője Bérezik Gyrüa építész, a kereskedelemügyi minisztérium műszaki tanácsosa volt, ugyancsak ő lett az építkezések művezetője is. A hét emlék mindegyikén - melyek megkülönböztetett változatossággal és egymástól lényegesen eltérő arhitekturával készültek - az ország címerén kívül két évszám: 896-1896. látható. Az 1896-os felavatásra, illet\'e alapkőletételi ünnepségre egy-két hónapon át tartó ünnepségsorozat keretében került sor. Ezekre az alkalmakra azonban csak a dévényi, a brassói és a zimonyi készült el teljesen, a többiek építése csak később fejeződött be. Az emlékművek műszaki felülvizsgálatára és átvételére 1897 nyarán kertül sor, amikor azokat a magyar kormány képviselője Barkassy Géza miniszteri tanácsos vezetése alatt kiküldött bízottság „minden tekintetben kifogástalanul elkészítettnek" jelentett ki. A hét emlékmű közül csak a munkácsi épült állami birtokon. A többihez „hazafias készséggel" - az emlék fennállása idejére telekkönyvileg is - a zobor/iegvíhez az esztergomi székes főkáptalan és Benda Imre nyitrai püspök, a dévényihez Pálfly Miklós herceg, a cenkhegvihez Brassó városa, a zimouyihoz a zimonyi városi hatóság, a pusztaszerihez Pallavicini Sándor őrgróf, a pannonhalmihoz Fehér Ipoly főapát, illet\'e a Szt. Benedekrendi főapátság konventje adott használati jogot. 1898-ban a magyar kormány megbízásából Erdélyi Mór, császári és udvari fényképész A magyar állam ezeréves fennállását megörökítő hét vidéki emlékmű 896-1896. címmel díszművet, (ma úgy mondanánk: fotóalbumot) adott ki.