Honismeret 1999. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Honismereti mozgalom - határok nélkül^ Ez a tanácskozás sokoldalúan megvilágítja a kisebbség és a többség szemszögéből, mit jelent a számunkra a történelmi Magyarország szétdarabolása. Adott egy állapot, miszerint immár az anyaországon s a világba szétszóródott diaszpórán kívül a Kárpát-medence hét államában élnek - őshonos kisebbségként - magyar nemzeti közösségek, nem túlzó becslések szerint mintegy 3,5 milliós lélekszámban. E népcsoportok mindegyikének jellemzője, hogy a modern nemzeti tudat kialakulásánál jóval késóljb - tehát nemzetrészként - és az érdekeltek megkérdezése, népszavazás nélkül, egy vesztett világháborút követő békediktátum következtében kerültek kisebbségi helyzetbe, miközben ki se mozdultak szülőföldjükről. Hogy a mindenkori politika miként viszonyul e szőnyeg alá semmiképp sem söpörhető kérdéskörhöz, az nem vizsgálatom tárgya. A polgár, a civil társadalom azonban - bár bizonyára befolyásolja álláspontját, lépéseit az űn. nagypolitika - az adott esetben másképp is reagálhat, kötöttsége, mozgástere, szabadságfoka különbözik a kormányzati szférától. Az alábbiakban ismertetendő honismereti mozgalom csupán egy a létező önszerveződési formák közül, de hagyományai, sajátosságai, hatásfoka okán bizonyára érdemes az odafigyelésre. A honismeret fogalmába sorolható tudatos tevékenység a történelmi országterületen több, mint 260 esztendős múltra tekinthet vissza: a magyarul, szlovákul, latinul egyaránt beszélő s író Bél Mátyás evangélikus lelkész egységes koncepciójú módszerrel összegyűjtötte és közzétette Notitin Hungáriáé (Magyarország leírása) című nagy munkáját. A következő évszázadokban azután a szűkebb-tágabb szülőföld megismerésére irányuló törekvés s az ezzel kapcsolatos munka - legyen az statisztikai, földrajzi, néprajzi avagy történeti - a legtöbb esetben nem csupán öncélként jelentkezett, hanem a feltárt viszonyok jobbításának, megváltoztatásának a szándékával is párosult. Trianon után a szétszakított nemzetrészek önösszeszedésében, az amúgy is szorító társadalmi feszültségek feltárásában jelentős szerepet játszottak a falukutatók, a népi írók. A legkülönbözó'bb szakterületeken dolgozó fiatalok - számos esetben szervezetten, összefogva - vállalkoztak egy-egy település vagy tájegység múlt- s jelenbéli viszonyainak a föltérképezésére, a diagnózis birtokában egy esetleges terápia alapjainak a lerakására. Figyelemre méltó szaktudományos szociográfiák és szépirodalmi művek születtek a népi mozgalom eredményeként határon innen és túl, kölcsönösen informálva, erősítve egymást, úgy morális töltését tekintve, mind módszertanilag. A kölcsönhatás tekintetében talán elég, ha a Bartha Miklós Társaság, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, a felvidéki Sarló Mozgalom, az Erdélyi Fiatalok, a Venczel József vezette szintén erdéljn, monografikus célú táj- és népkutatások, vagy a délvidéki íííd folyóirat hasonló törekvések közötti párhuzamokra, kapcsolatokra utalok. A korszak talán legnagyobb hatású, enciklopédikus elméje, Németh László 1932-37 között Tanú címmel folyóiratot indított, amely a nemzettudat honismereti tájékozódását volt hivatott elősegíteni. Felvázolta egy tudományos társaság tervét is, amely - mások mellett -megalapozta egy új diszciplína, a hungarológia, n magyarságtudomány művelését. A népünkre vonatkozó legkülönbözó'bb humán- és reáltudományágak részben máig működő alapintézményei ekkor alakultak ki, a tudományművelés mellett komoly hátteret nyújtva az egyetemes magyarság szempontjait szem előtt tartó, korabeli politikai döntéshozatal számára. A határon túli magyar és országos belüli másajkú kisebbségekre vonatkozó ismeretek rendszerbe foglalása hasonlóképp e korszak vívmánya. A második világháborút követő politikai-katonai szövetségi rendszer évtizedekig nem kedvezett az önismereti és civil kezdeményezések gyakorlatba ültetésének sem. A nemkívánatos kategóriába soroltatott a szociológia, a demográfia, a lélektan, hasonlóképp a többpártrendszerhez, az alulról építkező dalárdákhoz vagy olvasókörökhöz, vagy Bartók zenéjéhez. Azután megmozdult valami. Morvay Péter és társai kezdeményezésére a Magyar Néprajzi Múzeum köré csoportosulva zászlót bontott az önkéntes néprajzi gyüjtőmozgalom. „Fölhasználták azt az akkor még természetesebben élő hazaszeretetet, a nép, a falu, a tele- ' Előadásként elhangzott Alsólendván, 1998. november 20-án, A Mura mente és n Irinnoni békeszerződés című nemzetközi tudományos tanácskozáson.