Honismeret 2000/6. [antikvár]

Ezer esztendeje koronázták me^ Szent István királyunkat A Szent István kori társadalom helye Európában"^ Az új évezred kezdetének küszöbén méltó megemlékezni elsó' államalapító királytmk korának Európájáról. A magyarság Ázsia és Európa határán alakult ki, azon a tájon, ahol a ló háziasítása már megtörtént, és ami egész korai történetére kihatott. Ez a térség az ugorok dél-uráli lakhelye, az indoeurópai irániak és az ősi kaukázusi népek hazája között terült el. Maga a magyar név is ugor-iráni eredetCí; a déli, lovas hagyományokat őrző ugor manysik neve egyeredettí az iráni inanus „ember" szóval, azzal, amelyik a németben Mensch alakot vett fel és az oroszban muzs „férfi"-t jelent. Következik ebből, hogy a magyar „ember fia" kialakulása Európa Szkítiának nevezett keleti végein alakultak ki és nem állítható élesen szembe Európa nyugati felének indoeurópai, más néven indogermán népeivel, akik szintén Keleten alakultak ki, s onnan nyugatra jőve népesítették be Európát kelta, germán, szláv, görög és trák-dák nyelvi csoportokra oszlott néptörzsekkel . Európa történetét nemcsak a hadi és politi- (Mándli Gyula felvétele) kai események alakították, hanem az éghajlati viszonyok változásai is. Már László Gyula megpróbálta, hogy a jégkorszak hatásait keresse a kelet-európai népek alakulása mögött, de - nem lévén természettudós - elvétette a jégkorszakot és az utolsó eljegesedés periódusait, amit a nemrég elhunyt Lakó György finnugor nyelvész és a botanikus Zólyomi Bálint helyesbített. Magam Zólyomi Bálintot, a régi időkorokat jelző neves pollenanalízis-kutatót bevonva állapítottam meg IX. századi történeti források alapján, hogy Kr. u. 750-től 900-ig az északi félgömbünk 43° és 48° között a szubtrópusi zóna északabbra tolódásával olyan nagy szárazsághullám szakadt e térségre, hogy csak azok a népek élték túl, akik az erdős hegyek közé, vagy a folyók és vizek mellé menekültek. Ez indította el 750 körül a belső-ázsiai népvándorlást, ami végül is 895 táján a magyarok Kárpát-me-dencei beköltözéséhez vezetett, amikor a megindult az esőzés következtében eleink legeltetésre alkalmas füves térségre érkezhettek. A nyugati világot is befolyásolta ez az időjárás-változás, mert - amint az izlandi jégtömeg mélyfúrásaiból kiderült - ekkor egy hosszabb meleg-korszak vette kezdetét. A Mexikói-öböl környékén a 3-5 %-os felmelegedés az Inka Birodalmat tönkretette, lakói a déli erdőkbe menekültek, ugyanakkor a meleg Golf-áramlat - Angliát is érintve - a norvég fjordok langyossá vált vizeivel a viking normannoknak lehetővé tette, hogy hosszú hajóútra induljanak, pusztítsák a nyugati partvidéket, nemcsak a Brit-szigeteken, hanem Európa nyugati partvidékén is. így történt, hogy 899-ben, amikor a magyar lovasok Lombardiát dúlták, a normann hajósok a Szajnán felhajóztak, és Párizst felégették. Elhangzott a XXVIU. Honismereti Akadémián, Székesfehérváron 2000. július 3-án. (Szerk.)