Honismeret 2015/6. [antikvár]

A Honismeret Bethlen Gábor-díja A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma 2015. október 6-i ülésén döntött az ez évben adományozandó kitüntetésekről, a szerkesztőbizottságnak szóló levél szerint „a haza, a szülőföld megismeréséért, a múlt értékeinek megtartásáért, megújításáért közel fél évszázada folytatott nemzetépítő munkája, kiemelkedő magyarságszolgálata elismeréseként, Bethlen Gábor-díjat adományozott a HONISMERET c. folyóiratnak". Az alapító okirat értelmében „ezt a rangos díjat azon személyek, vagy közösségek kapják, akik életművükkel, áldozatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében". A díjátadó ünnepségre 2015. november 14-én került sor a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában. Ez alkalommal még ebben a kitüntetésben részesült Böjté Csaba OFM ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és Hans Kaiser, a Konrád Adenauer Alapítvány egykori magyarországi képviselője, továbbá Márton Áron Emlékérmet kapott a csíkszentdomoksi Márton Áron Múzeum, Pet-rás Anna csángó népdalénekes és keramikus művész, valamint Prokopp Mária művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. A Bethlen Gábor-díjjal járó bronzérmet és díszoklevelet a Honismeret szerkesztősége képviseletében Bartha Éva, Debreczeni-Droppán Béla és Selmeczi Kovács Attila vette át Lezsák Sándor kuratóriumi elnöktől és Bakos István ügyvivő kurátortól. Az ünnepségen a szerkesztőbizottság és a Honismereti Szövetség tagjai is szép számmal vettek részt. Laudatio a HONISMERET Bethlen Gábor-díjához* „Ki a múltját nem becsüli, az a jövőt nem érdemli" Indulásától ezernyi szál köt a HONISMERET folyóirathoz: szerkesztőihez, szerzőihez, s a mozgalomhoz, amelynek szellemi forrása, éltetője volt és maradt mindmáig. Akkor is, amikor a magyar múltat, annak emlékeit a nacionalizmus rémképe jegyében pusztították határon innen és túl; s ma is, amikor más hatalmak és hatások rongálják nemzeti karakterünket, feledtetnék történelmi-kulturális értékeinket, példaképeinket. A hatvanas évek végén, Kósa László néprajzos barátom kíséretében, diákként tett egyhónapos erdélyi gyűjtőutunk ébresztett rá a magyar hagyományok nemzetvédő szerepére. Életre szóló ismerkedés volt ez vendéglátóinkkal: Szabó Zsolttal, Szurkos Pistáékkal, Farkas Arpádékkal, Fülöp Dénesékkel, Kallós Zoltánnal, Mikó Imrével, Erdély őrállóival, tájaival, népével. Borbáth Károly, a nagyenyedi Kollégium tudós-tanára lenyűgöző kalauzolását azzal zárta: „Erdély nem veszett el! Miénk marad e föld, amíg jó gazdaként műveljük, ismerjük; magyar hagyományait, a szülőföld szeretetét éltetjük, s utódainkra átörökítjük". A Hazafias Népfront keretében kibontakozó honismereti-helytörténeti mozgalmat is e gondolatok jegyében élesztették újra 1958 után, a megszállt csonka-hazában. Működését az „Aki nincs ellenünk, az velünk van!" jelszóval hirdetett pártprogram; s a - demokrácia megcsúfolását, az egyjelöltes képviselőválasztást is - végrehajtó Népfront tette lehetővé. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője". Az ernyőszervezet elnöke 1958-tól 31 éven át Kállai Gyula, egy kiszolgált pártkatona volt, tényleges vezetői azonban, a főtitkárok (Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Sarlós István, Pozsgay Imre) voltak. Ők amellett, hogy közreműködtek a * Rövidített változata elhangzott 2015. november 14-én, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán.