Honismeret 2016/4. [antikvár]

ÉVFORDULÓK v ___ Forradalom és szabadságharc, 1848-1849 Aki Petőfit látta Segesvárnál Se szeri, se száma azon vitézeknek, akik - elmondásuk szerint - utoljára látták a költőt. A XIX. század második felében igen sok ilyen emlékezés nyomdafestéket is látott, tehát a témába mélyebben kutakodók csaknem valamennyit ismerik. De hogy sohasem szabad befejezettnek tekinteni a történések kutatását, arra bizonyíték az az emlékezés, melyet az 1990-es években Papp Antal (sz. 1920), volt fülöpszállási községi hivatalnok mesélt el nekem. Mivel igen érdekesnek éreztem, kértem az idős bácsit, írja le nekem, és írja alá a nevét a hitelesség igazolásaként. Megtette, én megköszöntem. írását az alábbiakban rövidítve és szerkesztve adom közzé. „[ ] Sziládi István 1831-ben született Fülöpszálláson. Szülei gazdálkodtak, de mivel csupán 20-30 katasztrális hold földdel rendelkeztek, és több gyermekük volt, Istvánt férfiszabónak taníttatták, s 1847-ben ismerték el céhlegénynek. 1848-ban önként jelentkezett a honvédseregbe és Jászberényben lett huszár. Egyébként a kiskun városok fiataljai közül évszázadok óta oda vonultak be a könnyűlovasságba. Végigharcolta a szabadságharcot. 1849-ben Bem tábornok seregével részt vett az Erdélyi hadjáratban. Büszkén emlegette, hogy ő volt a legfiatalabb káplár, sőt, a világosi fegyverletételkor a legfiatalabb strázsamester. Ez lett a veszte, mert Világostól az osztrákok Kufsteinbe hajtották. Az ottani vár melletti óriási hadifogolytáborban igen rossz ellátásban részesült, ezért jelentkezett a császár seregébe. Egy évig Majlandban [ma Milánó] szolgált. Onnan megszökött és Franciaországban bujdosott. 1862-ben érte a hír, hogy amnesztiát hirdettek a külföldön tartózkodó magyaroknak és a katonaszökevényeknek. Akkor hazajött Fülöpszállásra. Itthon a 12 évi távollét után örömmel fogadták. Bár testvérei meghaltak, csak édesanyja élt, ezért nem folytatta szakmáját, hanem gazdálkodni kezdett. 1864-ben a község egyik legtekintélyesebb gazdájának, G. Kiss Mihálynak a lányát vette feleségül. Megválasztották városi tanácsosnak és református presbiternek. Rangjához és 48-as múltjához méltóan Kossuth-szakállt növesztett. Felesége fiatalon elhunyt, de ő még háromszor megnősült. Utoljára 70 évesen. Úgy emlegették, mint nagy természetű embert, aki a saját igazából sohasem engedett. Az utolsó feleségét, aki ugyancsak közel járt a 70. évéhez, megtanította franciául beszélni. Francia újságot járatott, és otthon nem engedte a magyar nyelv használatát. Idős korában vasárnap és ünnepnapokon, de sokszor hétköznap is a paplak mellett lévő »szakáll-szárító«-ban üldögéltek a presbiter komákkal. Ő olvasta nekik a francia újságokat, így hányták-vetették a világ sorát. A »szakállszárító« fából épült nagy helyiség volt, fala nem volt, a teteje ugyancsak fából. Magas volt, lépcsőn lehetett felmenni rá. Ott körben padok voltak, közepén hatalmas asztal. Csak beszélgetni, pipázni lehetett, tilos volt a pálinka és a borfogyasztása. Sziládi István ÉVFORDULOK A Concordia E^ világhírű malom jubileumára 150 évvel ezelőtt, 1866-ban kezdte meg működését a Soroksári úton Budapest legnagyobb kapacitású gőzmalma, a Concordia. Természetesen nem csupán a kerek évszám apropóján érdemes megemlékezni róla, hanem azért is, mert a világhírű magyar malomipar fővárosi, és ezen belül ferencvárosi malmainak köszönhette renoméját. A XIX. század elején több mint húszezer kezdetleges berendezésű kismalom működött Magyarországon. Meghajtásuk nagyobbrészt természeti erőforrásokkal, folyóvízzel és széllel történt, de ezrével voltak állati erővel hajtott, úgynevezett szárazmalmok is. Magyarországon a gépi nagyipar kialakulásában a malomipar járt az élen. Nemcsak átvette a külföldön addig már bevált műszaki megoldásokat, hanem fejlesztésekkel és nagy jelentőségű találmányokkal nemzetközi viszonylatban is meggyorsította az iparág műszaki és gazdasági fejlődését. Az 1830-as években két jelentős gyárat létesítettek Pest-Budán: 1836-ban az Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyárát, s 1838-ban a Pesti Hengermalmot. Az 1841. szeptember 15-én üzembe helyezett létesítmény az akkori Európa egyik legkorszerűbb hengermalmának számitott. Ez a tény ipartörténeti szempontból is fontos: ebben a malomban működtek hazánkban az első hengerszékek, gőzgéppel üzemelt, s itt született a magyar magasőrlési eljárás. A Pesti Hengermalom 1852-től rendszeresen szállított lisztet határainkon túlra, páratlan minőségű finomlisztjeit magas áron értékesítette Nyugat-Európában, sőt, Brazíliában is. Jövedelmező üzletvitele új malomvállalatok alapítására ösztönzött. Werther Frigyes Gőzmalma 1852-ben, a Barber Fiai Gőzmalma és Blum Jánosé 1853-ban, Berger Lajosé 1860-ban, Haggenmacher Henriké 1862-ben épült. 1863-1868 között további nagy gőzmalmokat létesítettek Pesten: Pannónia, Első Pest-Budai, Victoria, Haggenmacher Henrik második malma. Unió, Erzsébet. A városegyesítés utáni évtizedben újabb három nagymalom épült a fővárosban: Schmidt és Császár Gőzmalma 1873-ban, a Gizella Gőzmalom 1880-ban, valamint Hedrich és Strausz Király Malma ugyancsak abban az évben. Budapest évi egymillió tormát meghaladó őrlési kapacitásával Európa legnagyobb malomipari központja volt a századfordulón és Minneapolis után a világranglista második helyén szerepelt. A malomalapításnak természetesen megvoltak a természeti és gazdasági előfeltételei. A kedvező földrajzi fekvés, a dunai szállítás lehetősége, a nagy kiterjedésű szabad terület, a gépek üzemeltetéséhez szükséges megfelelő mennyiségű víz jelenléte mind hozzájárult ahhoz, hogy a különböző partszakaszokon egymás után létesüljenek gőzmalmok. A XIX. század első harmadában a terménykereskedők egyre nagyobb számban helyezték székhelyüket a fontos kereskedelmi csomópontnak számító Pestre. Felhalmozódó tőkéjüket egy még több profitot ígérő ágazatba, a malomiparba fektetve alapozták meg a magyar ipar több évtizeden keresztül vezető szerepet játszó szektorát. Az egyre gyorsuló műszaki fejlődés, az 1860-as évek közepén kifejlesztett magas őriési technika révén a finomliszt az egyik legfontosabb kiviteli árucikké vált Magyarországon. A fejlődést 1873-ban az úgy nevezett bécsi „krach" állította meg: az egyik legátfogóbb túltermelési válság hatása még hosszú évekig érezhető volt. Az 1870-es évek közepétől azonban a malomiparban újabb fellendülés következett be, mely újabb üzemek alapításában nyilvánult meg. A Duna-parton megépülő, a vízimalmok szerepét átvevő, korszerű technológiát alkalmazó malmok a XIX. század második felére a főváros jelképeivé váltak. Az egyes városrészek közül Ferencvárosban működött a legtöbb malom, s a későbbi IX. kerület többek között malmainak is köszönhette a ,Muda-pest gyomra'' elnevezést, hiszen az itt működő vágóhidak, húsipari üzemek és szeszgyárak mellett a liszt előállítása volt a belső és külső piac ellátásának alapja. Mivel a Duna közelsége meggyorsította a gabona szállítását, ebből a meggondolásból telepítették a többi malmot is a Soroksári útra. 1868-ban