Honismeret 2021/4. [antikvár]

ISKOLA ES HONISMERET Tanítómestereink Márton Áron: Nemzet és kultúra* A kultúra általános meghatározás szerint az a történeti eredmény, amit emberi erősfeszítés a négy abszolút értéknek: az igaznak, szépnek, jónak és isteninek a tartalmából megfogott és megvalósított. Az embert végzetes tragikuma, ami élete minden megnyilvánulásában valahogyan benne van, nyomon követte itt ís. Lángolt hamis eszmékért, életét feltette igaznak és szépnek, jónak és isteninek vék gondolatokra is, vagy máskor egyiket a másik rovására hangsúlyozta. Sok erőt pazarolt el. De a talmi értékeket, még ha jószándék és véres erőkifejtés eredményei voltak is, a korszakfordulók határán felgyűlt szellemi feszültség felviharzása mindig elsodorta. Az egymásra omló századok enyésztéséből, a felkavart idők tovahömpölygő sodrából az vetődött partra, az utódok számára az maradt meg, amit az előző nemzedékek tudománya az igazból, művészete a szépből, erkölcsei a jóból, vallási élete az isteniből valóra váltott, amit küzdelmei árán az örökérvényű rendből a földi élet kereteibe, a végtelenből véges élete határai közé beleszaggatott. S ezt a fenséges munkát az emberi történelem szakaszaiban nemzetek végezték mindig. A tudós, aki a világ jelenségeinek és erőinek igaz összefüggéseit kereste, a művész, aki a szépet érzékelhető formába öntötte, az ember, aki a jót cselekedte, vallását gyakorolta, akaratától függetlenül fia volt valamelyik nemzetnek. Törekvéseit nemzeti közösség vitte és támogatta. Kapott faji és nyelvi meghatározásokkal, meglévő kulturális viszonyok örömével vagy elégedetlenségével, nemzeti szervezet adottságai között indult birokra a végtelennel. Örök végzésnek látszik, hogy az isteni gondolatok földi valósítása nemzeti kötelesség legyen, az egyetemes kultúra dómja nemzetek által, külön színeikkel meggazdagítva épüljön. Erre utal az is, hogy leghatékonyabb nemzetalkotó és fenntartó erő a kultúra. A fejlődés kezdetleges fokán még összetartó erő lehetett a közös származás és nyelv, később azonban a népek nemzeti mivoltukat csak kultúrájukkal biztosíthatták. Szinte az összes jelentős európai nemzeteket a kultúra egyetemessége és transzcendentális ereje kovácsolta erős egy-nemzetté. A történelem forgó kereke századok során származásra és nyelvre idegen népeket lapátolt egymásba mindenütt, s a felvevő nemzet kultúrájában hasonultak át, lettek szerves részei az anyatestnek, és az idők mállasztását ma is egy-tömbként, kikezdhe-tetlenül állják. Azzal lettek és maradtak nemzet, hogy igaznak, szépnek, jónak és isteninek valósítását vállalták, s ennek a szebb és megszépítő, jobb és folyton jobbra törő, igazabb, a • Százíiuszonöt éve született Márton Aron (Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.-Gyulafehérvár, 1980. szept. 29.) székely földműves családba. A papi hivatást választotta. 1939. február I2-én gyulafehérvári római katolikus püspökké, apostoli kormányzóvá szentelték. Ismételten bátran kiállt az embertelenség, a háború, a deportálások ellen, a lelkiismereti és vallásszabadság mellett; hite és nemzete szolgálatáért súlyos börtönbüntetést szenvedett. Közleményünk írása idején Kolozsvárott volt egyetemi lelkész, hitszónok. Elsö megjelenés: Erdélyi Iskola 1934/35. II. évf. 5-6. sz. 265-266. (A szerk.)