Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. [antikvár]

RALOGH LÁSZLÓ:Bevezet|§A Tisza felső vidéke, a Szamoshát es Erdőb^ híres szilvatermo helyek voltak régen. A szilva népies feldolgozása, különösen lekvárrá főzése,mindig bírt sz itt lakók körében oly&n-áélentcséggel^nint például a keiJdermun-ka, A népies lekvárfozéshez fíízodő szokások, hagyoinányolc néprajzi és népnyelvi értéke is vetekszik a dörzsoloév-l vagy a fonóéval. Kutatásaismertetése és rendszerező esz-szefoglalása így nem haszontalan fáradozás. Hasznossága mellett az is időszerűvé teszi a szilva termesztésével ór földolgozásával kapcsolatos adatok összegyűjtését ás fül-dolgozását^ hogy ez a népies foglalko-zási ág is, mint rok hasonló, lassan a múlté lesz. llár az egyéni gezdálkoddi: utolsó évtizedeiben is, - a húszas évek ele^étzl - kG::d-ték belátni a falusi gazdák, hoey a szilvatermesztés elavult, rosszul jövedelmező gyümölcstermesztési áí^. n szövetkezeti gazdálkodás korában ez a fölismerés tudatossáés általánossá 4réXt# Enn^Jt eredményeképpen a szilvát fo-/kozatasan f?^/váltja a jj^övedej-mezőbb alma. Hop:y a szilvafák tervszeríí kiirtása milyen mértékű, arra elé.^ idéznem a,panyolai.út menti, 1945 után telepített szilvafák söréét.- Ezeken a beltelk'eken mire termő létt a ^sllvefa, szinte t^^Jjesen kilrtották^hogy helyébe almát vílt-es/penek. így a 4ekvárfőzés^nem sok idő múlva csupán ^mlékicént fog élni a nép körében.Szamosszeg, honnan a szilvatermesztés és lekvsrfcs^s anyagát gyííjtöttem, a föntebb jelzett tájegységnek az é-