Hortobágy [antikvár]

Előszó Talán a félezret is megközelíti azoknak az úgynevezett földrajzi „kistájaknak" a száma, amelyeket a különböző tudományok szakemberei a Kárpátokban és az általuk körülfogott medencékben számon tartanak. Olyan sajátos területek ezek, amelyek szomszédáguktól általában jól meghatározható jellemzőkkel - pl. magasságukkal, jellegzetes felszíni alakzataikkal, éghajlati jellemvonásaikkal, vízellátottságukkal, természetes - növény-és állatvilágukkal ha nem is mindig egy éles vonal mentén, de jól elkülöníthetőek. Természeti adottságaik különbözősége is hozzájáruk ahhoz, hogy a rajtuk élő emberek gazdálkodása, életmódja, sőt sokszor a gondolkodása is jellegzetes, és így az évszázadok során a természet és az ember hatásainak összefonódása révén külső megjelenésükben is olyan egyéniséggé formálódtak, hogy a szűkebb-tágabb környezetük lakói ősidők óta saját táji neveiken ismerték és jelölték őket. E tájnevek, mint pl. Göcsej, Csallóköz, Hargita, Mátra, Nyírség stb., jórészt országszerte ismertek voltak, s ha a műk századok átlagembere sokat nem is tudott róluk, de valamiféle (legalább halvány) elképzelés élt benne velük kapcsolatban. A „népiélekben" élő tradicionális tájak objektív létét később nemcsak a tudományos kutatás erősítette meg a maga ákal fekárt sokszor száraz tények sokaságával, de egyéni hangulatuk természeti sokszínűségükkel és a benne élő emberrel és alkotásaival gyakorta költői ihletet is inspirák. Mondhatjuk, hogy művészi megjelenítésük tájainkat sok esetben a nemzet kollektív gondolat- és érzelemvilágába emelte. Ha a Kárpátok ölelte történelmi tájakon végigtekintünk, úgy népszerűségét tekintve - divatos kifejezéssel - bizonyosan a „top tízbe" kell sorolnunk a medence mértani közepén elterülő valódi tengersík vidéket, a Hortobágyot. Mi lehet az oka annak, hogy ez a csaknem végtelennek látszó, összesesen 3-4 Balatonméretű egyhangú, tényleg szinte teljesen asztallap-simaságú vidék, ez a „látható semmi" határokon innen és túl, akár a Kárpát-medencétől távol is olyan sok emberben ébreszt valamiféle, kissé talán romantikus vonzódást és érdeklődést? Mi a titka a legigazibb „magyar puszta" messze ható vonzerejének? Kétségtelen, hogy a Hortobágynak mint természeti tájnak számos különleges természeti adottsága van. De nem biztos, hogy mindazok, akikben él a Hortobágy iránti érdeklődés, tisztában vannak azzal, hogy az Alföld szívében évezredek óta kanyargó Tisza és ősei több tíz kilométerre kiterjedő áradásaik alkalmával rakták le azt a vastag iszap- és agyagtakarót, amelyen a tavaszi árvizek után akár hónapokra megmaradó