Időről időre 1985 [antikvár]

AZIDO KOPEK GÁBOR egyetemi tanár rektor MohoLy-Nagy Művészeti Egyetem A fotográfia az idővel kíméletlen párbeszédet folytat, szinte legyőzi. A múlttal való folyamatos szembesülés - a fotográfia által - az ember időhöz fűződő viszonyát változtatta meg, hiszen bármikor belenézhetünk a már nem létezőbe. Az idő uralja életünket. Nem kérdez, nem vár, nem fárad el, nem siet, egyszerűen csak múlik, szinte monoton egyhangúsággal. Az idő múlásába kell beletennünk napi létezésünk lényegét és értelmét, előtt mindannyian egyenlők vagyunk, de szerencsére az időhöz való viszonyunk nem azonos és ez engem megnyugtat. Az időhöz való viszonyunk különbözősége teszi lehetővé, hogy mindenki a saját, megismételhetetlen életét élhesse. Az idővel való bánás felelőssége sokszor nyomasztó, de nem mondhatunk le róla. Ha ezt tennénk, akkor egyediségünkről, önállóságunkról mondanánk le. Az ember időkezelésének kiszámíthatatlansága értéket hordoz; a másik ember reakciójára számít, elébe megy az ismeretlennek, bevonja a kívülállót. Az idő előtt mindannyian egyenlők vagyunk. Az idő könyörtelensége biztosítja a körforgást. Húsz év - az ember életében hosszú idő.