Ifjúságunk sötét gyöngyszemei [antikvár]

Bevezető szavak Nem hivatalos elemzők, nem írók, hanem még jelenleg élő, hétköznapi veszprémi asszonyok igyekezetének eredményét tartja ön a kezében. Amikor elhatároztuk, hogy személyes élményeket gyííjtünk megyénkben azoktól az emberektől, akik átélték a terror éveit és a forradalom eseményeit, az a szándék vezetett bennünket, hogy megőrizzünk valamit a személyes élményekből, amelyek nem tárgyai a történészek vizsgálódásainak. Köztünk élő emberek sorsát szerettük volna megörökíteni úgy, ahogy azt az ö saját emlékezetük hordozza. Emlékeiket, amelyek mélyén nem az események történelmi összefüggéseinek pontos ismerete a legfőbb szempont - de vitathatatlan az átélés bizonyossága. Azok az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban elhelyezett '56-os emlékládánkban lévő írások, amelyeket az „I^ú-ságunk sötét gyöngyszemei" elnevezésű felhívásunk eredményeként őrzünk, az emlékezők eltávozása után egyszeri és megismételhetetlen értékké válnak. Tengert a cseppben a művészet tudná megragadni, de 1956 drámájáról a kemény, majd puha diktatúrában, a hallgatás évtizedeiben kevés igazán jelentős munka született. E tragikus időket bemutató írások között helye van hát forrásként - akár a művészet ihletőjeként - a köznapi emlékezetnek. Az elsiratás és az emlékezés mindig a nőkre hárult. Szeretetünk jogán és érintettségünk okán nem tehettünk mást, mint gondosan összegyűjtöttük, amit tudtunk, és megpróbálunk őrizni valamit a még köztünk élő Veszprém megyei emberek lelkéből. Azt szeretnénk, hogy az ő utódaik, az utánunk jövők ne csupán a rideg adatokra, esetleg torzító feldolgozásokra legyenek utalva. Emlékezéseik során segítette őket az átélők őszinteségre törekvő igaz szándéka. Azt szeretnénk, hogy iskolai ünnepségeken - a hivatalos szövegeken és az általános méltatásokkal együtt - szólaljon meg az ő személyes hangjuk is. C5S 5 so