Így láttam én Ferencvárost! [antikvár]

Részlet: Így láttam én Ferencvárost! (1956-2012) Előszó Az 1956-os magyarországi forradalom, mint egy nagyszerű történelmi orkán és földindulás megrázkódtatta az egész világot, s a magyar nép elnyomott szolgai helyzetéből emberi jogai kivívására buzdította annak minden népét. A Magyarországon „1945-től ideiglenesen" állomásozó szovjet csapatok miatt - mi magyarok az önvédelmi harc terére voltunk szorítva. A szovjet tankok ármádiája élet-halál harcra hívtak minket, Árpád ükunokáinak leszármazottjait. És ama nagy napok hősöket szültek, kiknek harci sikerei csodálattal töltötték el az egész világot. E magyar forradalmárok legyőzték a Szovjetunió - világhatalom - katonaságát, s ha az áruló politikusaink nem követnek el átkos meghasonulásokat, akkor az 1956. november 4-i támadás szörnyeivel is, a forradalmárok - valószínűleg - diadalmasan küzdöttek volna meg. Szabadságharcunk legbátrabb forradalmárai, egy idegen nagyhatalom hadserege által veretett meg és ily módon az ágy alól előcsúszkáló, előmászkáló kommunista bosszúállók csak magukat alázták meg. S míg mi, a rácson kívül maradottak - harmincnégy éven át - a hazafi fájdalmas hallgatásába rejtettük bánatunkat, s némán tűrtük a kommunista önkényuralom vad szeszélyeit; de a hazánk iránti hazaszeretet csak fokozódott bennünk és áldozatul esett mártírjaink iránti kegyeletünk ragaszkodóbbá vált. Ezen tiszta hazaszereteti kegyelettel tartózunk megemlékezni nagy mártírjainkról, kik a magyar nép szabadságának szent ügyéért véreztek el; - ezek emlékét kell nemcsak érdemeikhez méltó hervadhatatlan koszorúkkal földíszített sírhelyeken és emléktáblákon megörökítenünk, hanem pennával-tollal a könyvek lapjain is, hogy bekerüljenek a magyar irodalom panteonjába. A XXI. században az 1956-os történet-nyomozás egyre inkább halad az igazságok irányába és a szerzők az általánosságokban is arra