In memoriam büki hősök és mártírok a második világháborúban [antikvár]

Az Olvasóhoz Hét éve hunyt el e könyv szerzője. Több mint kétezer évvel ezelőtt írta a klasszikus költő, Horatius intelmül a költőknek, hogy hét évre tegyék félre műveiket, s utána vegyék elő újra azokat, és ha a tartalom és a forma követelményének akkor is megfelelnek, a végső csiszolgatást elvégezve rajtuk, útjára bocsáthatják és kezébe adhatják alkotásaikat az olvasónak, mert ily módon, bízvást maradandót alkotnak velük. Szabó József művén is eltelt a hét év, hiszen életének ez volt az utolsó alkotása, amelynek a végére halála előtt még pontot tehetett. S lévén, hogy a mű kiállta az idő próbáját, íme letesszük most a szerző teremtő szándékának, alkotó munkájának eredményét, könyvét a tisztelt Olvasó kezébe. Mementónak is szánjuk! Ezért tudatosan időzítettük kiadását erre az időre, figyelmeztetve a fél évszázaddal ezelőtti szörnyűségekre, a második világháború befejezésére. Még a látszatát is kerülni szerettük volna annak, hogy e mű megjelenésének politikai felhangja legyen. Semmi sem lenne méltatlanabb annál, mintha az író szándékát az évtizedeken át kötelezően emlegetett „felszabadítás" gondolatával, sztereotípiájával állítanánk párhuzamba. Ezért adjuk ki a könyvet a halottak napjára, mert mi a háborúra és áldozataira kívánunk emlékezni és emlékeztetni vele; figyelmeztetni arra, hogy ötven évvel ezelőtt vonultak és csendesedtek el az elvetemültség, a gonoszság vad, szennyes árjai, ötven éve, hogy véget ért a második világháború. Szabó József mint történész nagy érdeklődéssel kutatta a helytörténetet, megláttatva abban a nagy egésszel, a nemzet történetével való közöst és az abból kiváló egyénit, a kettő összekapcsolódását, hasonlóságát, egy tőről fakadását, ugyanakkor eltérésüket, elágazásukat. Ez az alkotása egy felkészült kutatóé, egyéni képességének eredménye: új közlendőket eddig ismeretlen módon, egyéni hangnemben tudtul adó, úttörő jellegű munka. Mint jó