Iratok a Csepel Vas- és Fémművek történetéhez [antikvár]

Előszó A Csepel Vas- és Fémművek az idén ünnepli alapításának 85. évfordulóját. A kötet ennek jegyében kíván hozzájárulni önismeretünkhöz, s egyben öszr-tönzést adni a jövő formálásához is. A dokumentumok válogatása során a „bőség zavara" okozta a legnagyobb nehézséget. A rendelkezésre áUó hatalmas iratmennyiségből úgy kellett válogatni, hogy a kötetben a legjellemzőbb okmányok, dokumentumok lássanak napvilágot. Az anyagok főként a gyár- és ipartörténetre, a munkásmozgalomra és az életmódra vonatkoznak. Elöljáróban mégis szükségesnek látszott egy rövid és korántsem a teljesség igényével készült történeti áttekintés, amelynek célja, hogy segítse az olvasót eligazodni, tájékozódni a közreadott iratokban. Weiss Berthold és testvére, Weiss Manfréd, 1882. decemberében a Máriássy utcában konzervgyárat alapítottak. A konzervek csomagolásához szükséges bádogdobozok előállításával megkezdődött a fémipari tevékenység is, ez azonban nem ellensúlyozta a konzervgyár idény jellegét. A hadsereg, amely már a konzervekre is jó vevőnek bizonyult, a bádogüzem folyamatos foglalkoztatását is lehetővé tette. Ennek fejlesztésére a Weiss-fivérek 1888-ban 150 000 forintos befektetéssel töltényhüvely- és ércnyomógyárat létesítettek. A töltények és hüvelyek gyártására a konzervgyári bádogüzem kapacitásának kihasználása miatt került sor. A főváros nem engedte, hogy területén hadianyaggyár működjék és bővüljön, ezért 1892 decemberében a Weiss-fivérek Csepelen béreltek területet, ezen kezdődött meg a jelenlegi gyár ősének építése. Az ipar- és telepengedély kézhezvétele után lázas munka kezdődött. Beszerezték a gyár első erőgépét, egy Mannák-gyártmányú, négy lóerős, egyhengeres gőzgépet, amelyet deszkából ácsolt helyiségben állítottak fel. Felépítették a töltényraktárt, a lőporraktárt, továbbá azt a 12X35 m^ alapterületű, favázas műhelyt, amelyben a lőszerszerelés megindult. Az év végére (1893) a beépített terület már 4165 m^ volt. Kezdetben 5 férfi és 20 nő dolgozott itt Stern Richárd, egykori tengerész őrmester irányításával. A gyár egyre bővült, az alapanyagok külföldi beszerzése, a bonyolult szállítási mód sürgette a csepeli üzem vertikumának bővítését. Weiss Manfréd a fémhengerművel alapozta meg a Fémműt, ehhez kapcsolódott nemsokára a rézolvasztó a vörösréz hengerdével, továbbá a csőhengermű terjedelmes csőhúzóval. A szalaghengerdében és a huzalüzemben nemcsak színesfémet, hanem vas- és acélanyagot is feldolgoztak. A Fémmű létrejötte után már nem a lőszergyártás volt a gyár egyedüli profilja, hanem előállítót-