Írd meg, amiket láttál [antikvár]

Előszó Amikor 2003 őszén családommal a budapest-gazdagréti református gyülekezethez csatlakoztunk, azonnal felkérést kaptam egy gyülekezeti házi csoport vezetésére, amit a szükségre tekintettel és elveimet megtagadva, hogy tudniillik nem vállalok el lij emberként vezetői feladatot, mégis elvállaltam. Feleségem, Klári újszülött lányunkkal, Villővel az akkor indult mamakörhöz csatlakozott, aminek egy ideig egyik vezetője is lett. Azóta ő is, én is több gyülekezeti szolgálatban részt vettünk. Ennek csak egyik oka a gyülekezeti lelkészhez, Lovas Andráshoz fűződő régi, baráti kapcsolat. Úgy vélem, a fő ok, hogy némely korábbi gyülekezeti tapasztalatunkkal ellentétben Gazdagréten úgy érezhettük, megbecsülésben részesülünk, szükség van ránk, adottságainkra, a Szentlélek Istentől kapott karizmáinkra, mint ahogy nekünk is szükségünk van a Krisztus megváltását felismert közösségre - a gyülekezet otthonunkká lett. Azt tapasztaltuk, hogy itt az evangélium nem egyetemes, megfoghatatlan igazságok formájában kerül megfogalmazásra, hanem a hétköznapjainkat, napi döntéseinket és életvitelünket érintő konkrét módon. Ez nemcsak az én benyomásom, hanem tapasztalataim szerint a gazdagréti gyülekezetet otthonuknak tekintőké is, aminek újabb két okát látom - mindkettő összefügg az evangélium hirdetésével és képviseletének módjával. Először is, a gyülekezetet missziói gyülekezetként ismertem meg. A gyülekezetvezetés missziói elkötelezettsége konkrétumokban jelentkezett: holisztikus missziói szemléletben, illetve ezt megvalósítandó konkrét és hatékony gyülekezeti stratégiában és programokban. Mindez úgy, hogy a missziót a gyülekezet