Irodalmi barangolások Abaújtól - Zemplénig [antikvár]

Előszó Országrésznyi megyénk (egykoron és külön-külön Abaúj, Borsod, Gömör, Torna, Zemplén), valamint az irodalom viszonya csaknem egyidős a honfoglalás utáni, ezeregyszáz esztendős magyar történelemmel. Sőt, ez a frigy nem csupán az idő távlatában tartós. Tartalmát tekintve ugyancsak sokrétű, gazdag, értékes kapcsolatot alakítottak ki az évszázadok. A feltételezések szerint (s ezek nem alaptalanok) a legrégebbi nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd Boldváról származik. A reformáció idején - de később is - éppen a zempléni, abaúji vidék volt az, amelyik bővizű forrásává vált a haladó magyar irodalomnak. Ki ne tudná, hogy ezen a tájon fordították először magyarra a protestáns Bibliát! Innen irányította éveken át Kazinczy Ferenc a nyelvújítást és az egész magyar irodalmi életet. Lakhelye vagy éppen iskolája (Patak) volt e vidék olyan kiválóságoknak, mint Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Tompa l^ihály, Móricz Zsigmond. Kapcsolatuk megyénkkel közismert, hiszen nevezetes egyéniségei ők a magyar irodalomnak De rajtuk kívül, mellettük, előttük és utánuk voltak, éltek itt mások is. Mások, akik - mondjuk ki bátran! - árnyékban maradtak, s akikről meg is feledkeztünk. Pedig saját koruknak igencsak kiemelkedő alakjai voltak ők: munkásságukkal a haladást, a magyar nyelv csinosodását, s közvetve vagy közvetlenül a sokat szenvedett nemzet boldogulását, felemelkedését szolgálták. Itt születtek, vagy éltek ők a mai Borsod-Abaúj-Zemplén területén; életük, munkásságuk egy-egy szakaszát ez a föld és az erre élő ősök, utódok mondhatják magukénak. Magukénak, ha egyáltalán ismerték, ismerik őket. Az irodalmi barangolás az ismerkedést kívánja szolgálni! Ez a kötet - amely ötven irodalmár pályafutását tekinti át - egy tervezett sorozat első kötete. A portrék „ vázlatai" korábban, külön-külön, az Észak-Magyarország és az Új Észak napilapokban már megjelentek. Onnan válogattam, majd bővítettem őket, természetesen azzal az elhatározással, hogy a most kimaradtak a sorozat második kötetében - terveim szerint 1998-ban- látnak majd napvilágot. Nem irodalomtörténetet akartam írni, hisz' nem vagyok irodalomtörténész. Újságíróként ismeretterjesztő céllal szedtem csokorba e helytörténeti cikkeket, mégpedig azzal a szándékkal, hogy felhívjam a figyelmét szűkebb pátriánk olykor-olykor már feledésbe vesző szellemi értékeire. Csak az történt meg, aminek a történetét megírták, csak az él(t) kinek hírét, nevét nem