Bővebb ismertető
Előszó
Csodálatos tájak, rejtőzködő értékek. Mesélő holtágak, titkokat rejtegető természetvédelmi területek, virágos rétek, almafaligetek és barátságos, jóakaró emberek. Bűbájos templomok, csipkerózsika álmukból éppen ébredő vagy megmentett barokk kúriák, patinás kastélyok. Szép ez a vidék, minden évszakban szép. Tavasszal „mossa a haját az akác, nyáron a lányos szőke rozs könnyű áramlású vize suhog át a tájon", ősszel „a homokdomb oldalán almáskert dalol", s télen „a sok fa megannyi felfordított üvegcsillár, ezer aprólékosan kidolgozott prizmájukkal csengenek, és bonganak". A kis padokon dédapák üldögélnek, s elábrándozhatsz a Zsigmond-kora-beli freskók alatt, fatornyos templomok padjaiban.
Szépen vallottak a nagy írók, költők a tájról, a Felső-Tisza-vidék, Bereg, Szatmár és Szabolcs csodálatos látnivalóiról. Élményt adónak bizonyult számukra az idetartozás, vagy az itteni utazás. Érdemes barangolni e vidéken a társaságukban. Hálás dolog például Szabó Lőrinc verses önéletrajzi ciklusában, a „tiszabecsi tücskökben" megszemlélni, felidézni a tiszaháti táj szépségeit. Ti-szacsécsén jó letáborozni a látványosan egyszerű Móricz-háznál, így hajtva fejet a szegény paraszti sorsból írófejedelemmé emelkedett író előtt, és felidézni a tájat, ahol Petőfi a nyári napnak alko-nyulatánál megálla a kanyargó Tiszánál, vagy megcsodálni Bessenyei társaságában a Tiszának reggeli gyönyörűségét. S tudjuk, Szat-márcsekén - ahol közel zúgnak habjai a Tiszának - , írta meg Kölcsey nemzeti imánkat, a Himnuszt.
Féja Géza ötven évvel ezelőtt ezt írta: „Ilyen békét sehol sem találtam az országban. A levegő különösen éltet, frissít, hiszen ide érkezik a Kárpátok lélegzete. A Tisza kanyargása mentén selymes a fű, erdők, pagonyok sorakoznak és hívogató tisztások. Van itt földdarab tóval és a honfoglalók korának flórájával. Aki ide betér, bizonnyal ellepi a megilletődés".
A természet szerencsére az idők során nem sokat változott, óvják, vigyáznak rá. S ha a néhány évvel ezelőtt itt járt turista vissza-