Irodalom és művészet [antikvár]

Részlet:"MEGNYITÓSzeretettel köszöntöm minden kedves jelenlévőt új helyünkön, Fenyvesen. Sikerült hat év után visszatérni a Balatonhoz, amit dr. Desits Imrének köszönhetünk, és Fázer Jánosnak, aki befogadott minket.Először az 1956-os forradalom 60 éves évfordulójáról kívánok megemlékezni. Mi mindannyian megéltük, többen részt is vettek benne, sőt meg is szenvedték. Saját emlékeinket szeretném elmondani: szépségeit és minden borzalmát.1956. okt. 23. Tagjaink közül többen jelen voltak a tüntetésen, mely már történelem! Dr. Kovács Béla is ott volt - 60 év után -, hitelesen emlékezik majd a megnyitó után egy versével, a nagy napra.A szünet után pedig dr. Sárhegyi József alelnök mond el egy történetet a forradalomról, ahogy 10 évvel ezelőtt is tette.Nekem kevés emlékem maradt, mert a gimnáziumba vonattal bejáró diák voltam. A vonatok viszont leálltak, csak a rádiót tudtuk otthon hallgatni. Egy vers emléke viszont fájón megmaradt. Címe: Piros a vér a pesti utcán. (Ezért Erdélyben később börtön járt, mert felvették magnóra.)A nép, a tüntetők, szabadságot, semlegességet és az orosz csapatok kivonását követelték.November 1-én, amikor átmenetileg csend volt, és megindultak a vonatok, be is mentünk Pestre édesapámmal, az Erkel Színház előtti térre. Ott megdöbbenve álltunk meg a sok friss sír előtt, ahol egy egyszerű fakereszten ennyi volt: Élt kb. 20 évet". Virág és gyertya minden síron, és az emberek némán fejet hajtottak minden sírnál.Láttam még megrakott szekereket a Kőrúton, kenyeret és krumplit hoztak Pestre a vidéki emberektől. A legmeghatóbb az volt, hogy nagy dobozokban pénzt gyűjtöttek a meghaltak hozzátartozóinak. (Senki se vett ki, csak dobott bele.)Mi valósult meg a követelésekből?Nem sok! Sajtószabadság - soha nem lesz. Tavaly két újságot is vissza-mondtam, a nem megfelelő tájékoztatás miatt.Semlegesség? - Nem lett, mert NATO és EU tagok vagyunk, azaz megint parancsolnak nekünkTalán egy követelés valósult meg - de csak 1991-ben! -, kivonultak az oroszok. Sok fiatal életét áldozta, majd a megtorlásban életét kioltották, és kb. 280 000 ember elhagyta hazáját. Ezek most nagyon hiányoznak!Aztán jött a rendszerváltás: ismét mennek, még olyanok is, akiknek nem kellene. Kalandvágy? Nyugatimádat? Hol vannak azok a tanárok, akiknek hazaszeretetet kellene tanítaniuk? Oldott kéveként széthull nemzetünk."