"Iskolaügyekben harcolni kell, nem szerénykedni." [antikvár]

SZERKESZTŐI ELŐSZÓNemesszeghy Lajosné Szentkirályi Mártára, munkásságára emlékezünk születésének 80-ik, halálának 30-ik évfordulóján.In memóriám című sorozatunk első kötetét 1978-ban, az ének-zenei iskolák tanárainak találkozója alkalmából, Nemesszeghy Márta emlékének szenteltük. Akkor néhány előadásának közreadásával próbáltuk meg közelebb hozni az olvasókhoz.E kötet szerkesztőjének munkájaként két további kiadvánnyal folytattuk Nemesszeghy Lajosné és az általa vezetett iskola tevékenységének bemutatását. Az iskola első 23 évének történetét főként dokumentumokban bemutató munkát Van itt egy iskola " címmel 1983-ban jelentettük meg kézirat gyanánt. Teljesebb áttekintést ad az 1994-ben megjelent könyv, melynek címe Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsősége lesz".Ma már kevesebben vannak, akik közvetlen emlékeket őriznek róla, indokolt hátszemélyének és tevékenységének ismételt felidézése.Eljött annak az ideje, hogy kézírásban hátrahagyott írásaiból is válogassunk. Most teljes terjedelmében olvashatják az általa megteremtett ének-zenei általános iskola létrejöttének körülményeiről és első éveiről vezetett iskolatörténetet. A keménypapír fedelű, barna márványos borítású, elsárgult, vonalazott papírlapokbólkötött, több mint háromszáz oldalas füzetben 1 34 oldalon rótt gyöngybetűs sorai mesélik el ennek a közel ötvenöt éves történetnek a kezdetét. Föltehetően letisztázott feljegyzéseit eleinte az esemény napján rögzítette, napról napra. Amikor a helyzet megérett rá, visszanyúlt egészen az 1940-es évek második feléig a történetben, hogy az előzményekről is képet adjon. Az évek múltával, az iskola osztályainak szaporodásával, ennek megfelelően a feladatok sokasodásával, egyre gyakrabban visszatekintő, összefoglaló módon írta le az intézmény életének fontosabb eseményeit. Külön figyelmet érdemelnek Kodály Zoltánnál tett látogatásairól készült feljegyzései. Nemesszeghy Márta gyorsírásos jegyzeteket készített a minél teljesebben, szószerinti hűséggel megőrizni kívánt eseményekről, így Kodállyal történt találkozásairól is, majd ezek folyószövegbe áttett változatát rögzítette a naplóban.Az általában is precíznek tekinthető fogalmazásmódnak, a megemlített személyek pontos rangját, hivatali beosztását, valamint a kor szokása szerinti elvtárs" megjelölést használó gyakorlatának oka lehet az is, hogy bár O talán a nyilvánosságnak szánta feljegyzéseit de a későbbi nyilvánosságnak. Az ötvenes években nem ritka feljelentések, házkutatások esetén esetleg időnek előtte illetéktelenek kezébe kerülő feljegyzések így nem kompromittálták volna. Ugyanakkor stílusának gördülékenysége, humora, sőt szarkasztikus fogalmazásmódja a tények megismerésén túl érdekes, sőt élvezetes időutazásra hívja az érdeklődőket.