It's a long way... [antikvár]

Bevezetés A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium időszakos kulturális folyóirata a Várunk egyik legutóbbi számát a „Doni áttörés 60. évfordulójára" való megemlékezésnek szentelte. A sikeres összeállítás nagy része Salamon György szép munkájának köszönhető, aki „Egy osztályról 1929-1937" szól, kiknek jó része a háború áldozata lett, két tanárunkkal együtt. A Várunk 2003-ban a második számát Mazán László kedves rajztanárunk emlékének ajánlotta, aki kiváló festőművész is volt, és korán meghalt. Reméljük, sokan olvasták e megemlékezést is. MÉG ÉLÜNK A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Baráti Köre vezetőségének legutóbbi ülésén ezek után felvetődött, hogy a mi (1933-1941) osztályunk még élő tagjai áUítsanak össze egy ilyen megemlékező számot. Erre több okunk is van: - 1933. szeptemberében iratkoztunk be az Evangélikus Fiúgimnáziumba - Érettségi bizonyítványunk dátuma 1941. június 13. - tehát mi még békében érettségiztünk, 10 nap múlva Magyarország belépett a II. világháborúba. - A mi osztályunk 1,82-es átlaggal a legjobb volt a valaha is érettségizettek közt a fiúgimnáziumban az államosításig. - Rajongásig szeretett osztályfőnökünk, Csák István 1983-ban halt meg, tehát ez évben van halálának 20. évfordulója. Bár a 60. érettségi találkozónk után írott körlevelemben elköszöntem mindnyájuktól, mégis arra kértem Filipinyi Zoltánnal együtt minden osztálytársunkat, illetve iskolatársunkat, akiket tanított még Csák tanár úr, bármilyen terjedelemben írjon arról, ami a legérdekesebb, humoros vagy bánatos, kedves meghatározó emlék a nyolc évről a gimnáziumban. A megemlékezésre osztályunkat szinte kötelezi az a levél, amelyet halála előtt egy évvel 1982. május 16-án írt nekem Csák tanár úr - természetesen akkor már kedves Pista bátyánk 14