IV. Madách Szimpózium [antikvár]

Részlet:BevezetésSic redit glória mundi! Hölgyeim és Uraim, kedves kolleginák és kollégák, tisztelt vendégeink. Először egy téli éjszakán jutott eszembe a klasszikus mondás parafrázisa (latintudás híján egy másik igével), miután egy régi kedves barátom regényét elolvastam. Másodszor akkor, amikor nyár elején megkaptam dr. Vladimír Siváéek úr levelét, aki meghívott minket Alsósztregovára.Igen, a világ dicsősége nemcsak elmúlhat, de olykor-olykor, pillanatokra vissza is térhet. A holnap délelőtti ülésszakon ennek lehetünk majd tanúi, amikor Madách szülőhelyén első ízben lesz tudományos tanácskozás.Az elmúlt év társaságunk életében a könyvnyomtatás jegyében telt el. Előbb a II. Madách Szimpózium kötetét jelentettük meg idén tavasszal, majd néhány héttel később a Fráter Erzsébet emlékezete I. c. könyvet. Eközben Nagy Gusztáv nagy iramban folytatta évekkel korábban megkezdett Tragédia-fordítását.Az ember tragédiája sok nyelven jelent meg már eddig is, ám léteznek olyan fordításai, amelyek sohasem láttak napvilágot. Úgy gondoltam, társaságunknak támogatnia kellene a már elkészült vagy folyamatban lévő fordítások megjelentetését is. E tekintetben különösen fontosnak látszott a cigány fordítás, mivel a Magyarországon beszélt nyelvek közül minden más nyelven megjelent már Madách főműve.Könyvsorozatunk negyedik kötete tehát a Le manusheski tragedi-ja lett. Szerettük volna az Ünnepi Könyvhétre megjelentetni, ám a sietség megbosszúlta magát: a könyv kiállítása, különösen az illusztrációké, igen gyengén sikerült, olyannyira, hogy a grafikus tiltakozott a könyv terjesztése ellen. Ilyen esetben - miként a videós kalózkiadványokkal, hangszalagokkal, számítógépes programokkal tenni szokás - a könyveket is megsemmisítik. Egy pillanatra el is képzeltem magamban, amint munkahelyemen, a Báthori utca 5. udvarán, nagyjából félúton a Batthyány örökmécses és a Nagy Imre-szobor között, máglyát rakok a könyv 500 példányából, és meggyújtom. Nos, nem an