Ják - Szent György-templom [antikvár]

A jáki bencés apátságot, amelynek román stílusú temploma egyik leghíresebb műemlékünk, a falunak is nevet adó Ják nemzetségbeli Márton alapította 1214 körül. Márton az első a családból, akit okleveleink nemesnek neveztek, ami ez idő tájt annyit jelentett, hogy egy vagy több páncélos, nehéz fegyverzetű vitézt állított ki a király seregébe. Utódai még egy század múlva is Nagynak titulálják, bizonyára ő volt a nemzetség hatalmának, vagyonának megalapítója. Ezt tükrözi páratlan gazdagságú temploma is, amelyet birtokai központjában kezdett építeni. A templom északi fala azt mutatja, hogy itt kezdték meg az építkezést, bizonyára rögtön az alapítás után. Olyasféle templomot terveztek, mint Lébény ma is álló, szintén bencés kolostortemploma. Az öt pillérsorral tagolt bazilika egy vonalból induló három félköríves apszissal zárult volna. Az északi fal megépítése után a tervet módosították: a főapszis elé egy négyzetes teret, ún. szentélynégyzetet illesztettek be, és öt helyett négy pillérpárt építettek, ezáltal megnyújtva a templom arányait. Ebben az építési periódusban elkészültek a templom körítő falai, a pillérek is, amelyek a bazilikálisan kiemelkedő főhajó falát hordozták, rajtuk a tervezett boltozat tartóoszlopaival. De a boltozat csak a szentélynégyszögben és az urasági karzaton készült el. Már kifaragták a dísszel gazdag kapuzatokat, a főhomlokzat szobrait is, amikor ismét félbeszakadt a munka. Lehetséges, hogy a tatárjárás okozta az építkezésen dolgozó első műhely szétbomlását, bár nem tudunk arról, hogy a mongol hadak erre jártak volna. Valószínűbb, hogy az építtető halála volt a munka félbeszakításának oka.