Jáky Ferenc osli lelkész [antikvár]

„Fulgebunt sicut stellae in perpetuas aetemitates." Fényleni fognak, miként a csillagok egy egész örökkévalóságon át. Előszó „A gyermek számára a szülőváros annyira magától értetődő valami, mint a levegő, amit szünet nélkül használ, anélkül, hogy ügyet vetne rá" (BECHT 1939). Mindnyájan így vagyunk szülővárosunkkal, illetve szülőfalunkkal. Szinte észrevétlen belenőttünk az adott település által jelentett környezetbe, éppen ezért eleinte nem is látjuk meg igazán szépségeit, értékeit. Csupán érezzük, hogy szülőfalunk (az enyém Osli) életünk természetes színtere, mondhatnánk: a világ közepe. Úgy érezzük, szebb itt a táj, éltetőbb a föld, tisztább a levegő, szebben dalolnak a madarak, nemesebbek az emberek. Kimondhatatlan vonzása van mindennek. De ahogy növekszünk, szemünk mindinkább kifelé tekint, az ismeretlen messze világot keresi annak rejtelmeivel és izgalmaival együtt. Mindnyájunkat hajt az ismeretlen utáni vágy, a felfedezés izgalma s földrajzilag néha nagyon messze kerülünk attól a kis világtól, amely éltet adó erejével, szüleink szeretete révén, tanítóink