Jánoshalma zsidóságának története 1750-től [antikvár]

Előszó Ez a kiadvány a Jánoshalmáról elszármazott, és a ma is ott élő zsidóság egy részének elhatározása alapján megindított, a jánoshalmi zsidóság emlékének megőrzésére, valamint történetével kapcsolatos ismeretek, dokumentumok és tárgyi emlékek összegyűjtésére irányuló, még folyamatban levő tevékenység részleges eredménye. Tehát a mű nem tudományos jellegű munka, hanem egyes korábbi, hosz-szabb-rövidebb írások, dokumentumok, illetve visszaemlékezések gyűjteménye, jóllehet annak csak az első része. Természetesen a gyűjtemény összeállítói alapvetően a valóság megismerésére és ismertetésére törekedtek, illetve törekednek. Az igen sok hiányzó és az összeállítók számára sem pontosan ismert adatok miatt azonban kénytelenek voltak esetenként a kiadványhoz rendelkezésre álló tájékoztató jellegű ismereteket felhasználni. Amennyiben később a volt jánoshalmiaktól avagy a továbbiakban előkerülő és rendelkezésre bocsátott dokumentumokból újabb és pontosabb adatokhoz jutnánk, úgy azok a gyűjtemény következő részeiben kapnak helyet a korábban közölt információk kiegészítése és pontosítása végett. A gyűjtemény összeállításának és kiadatásának alapvető szándéka az volt, hogy kegyelettel bemutassuk gyermekkori lakóhelyünk, Jánoshalma zsidóságának kialakulását, fejlődését, majd pusztulásának rövid történetét, és ezzel is segítsük azt az igen erős, tiszteletre méltó összetartozási érzést és gondolatvilágot, amelyet a vészkorszakot átélt jánoshalmiak, illetve az innen elszármazottak (Magyarországon vagy külföldön élő honfitársaink) részéről személyes találkozásaink, levelezéseink vagy telefonbeszélgetéseink alkalmával tapasztaltunk. Ismeretes, hogy Jánoshalmán ma három zsidó család él. Tudunk továbbá 37, Magyarországon és szintén 37, külföldön (Izraelben, az USA-ban, Kanadában, Svájcban, Svédországban, Ausztriában) élő jánoshalmi hittestvérünkről. Ezenkívül néhányuk le-származottaival is tartjuk a kapcsolatot. Mi, a holokausztot túlélők, mai visszaemlékezéseink során elsősorban arra gondolunk, amit Jánoshalma nekünk összességében jelentett. így legfőképp visszaemlékezünk mártírjainkra, szüleinkre, testvéreinkre, rokonainkra, barátainkra, ismerőseinkre. Jóleső érzéssel gondolunk azokra a jánoshalmi ismerősökre, lakosokra, akik emberségesek voltak és maradtak a vészkorszakban is, akkor is, amikor a szigorú zsidóüldözés, a terror, a zsarnokság idején lehetetlen volt részükről a felénk irányuló segítés. Ők érzéseikkel, gondolkodásukkal vagy akár könnycseppjeikkel tanújelét adták együttérzésüknek, a gonoszság elítélésének és megvetésének. Számunka a Jánoshalmára való visszaemlékezés mindig izgalmas örömet jelentett, és ezért - a bárhol az országban vagy külföldön élő, Jánoshalmáról elszármazottak - szívesen keressük fel gyermekkori lakhelyünket. Mindannyian, akik túléltük a holokausztot, a 60-90. év közötti korosztályhoz tartozunk. Jánoshalma említésekor megjelenik bennünk a zsinagóga régi képe, a zsinagógai élet jelenetei: a nagy ünnepek és a szombatok megünneplése, a templom melletti zsidó iskola. Hálatelt szívvel emlékezünk a korábbi, nagy tekintélyű Nyitrai Zsigmond igazgató-ta-nítóra, László tanítóra, majd a már bennünket is tanító Lefkovits Bélára. Visszaem-