Japán és gyarmatbirodalma [antikvár]

Részlet a könyvből: Az istenek földje. Japán, más néven Dai Nihon vagy Nippon, a „nagy felkelő nap-ország" földöntúli hatalmak, kámik földjének egy darabja. Amaterasu istennő, a mikádónak, a császárnak ősanyja inuinit egy fielihő foszlányait helyezte az égi óoeánról a föld óceánra. A japáni szigetcsoportot, a középső nagy szigetet Hondót, az északi Jedót, a két kisebb déli szigetet Shikokut és Kiushiut, továbbá a számtalan apró szigetet, amelyek a nagy sziget és a két kisebb déli sziget között elterülő tengerből emelkednek ki, mint vizilények pihenő padjai, nem a kámik, az istenek teremtették, hanem az ő földjüknek, az ő túlvilági vidékeiknek egy darabja és ez nagy különbség. A hold olykor meg világát ja az éjszakai felhővonulás egy darabját, mig a többi a sötétben marad, a nap másszor biborszinüre festi az égen vonuló felhők egy foltját, mig a többi a felhős ég szürkeségébe borul. A japáni szigetvilág földje is mintha egyedül megvilágitott, látható, érzékelhető darabja lenne egy végtelen ködbevesző, láthatatlan és nem érzékelhető természetnek. Sőt a japáni föld minden egyes részlete, a két szikla között alábukó zuhatagok, a bizarr formájú magános fák, a kékes vonalú hegyek közeledve vagy távolodva folyton változó rajza, a tengerből alig kiemelkedő szirtek, a dombokba ágyazott rizsföldek terraszainak kis kék vízfelületei, napsugaras ködben uszó erdők, mintha mindezek nem is függenének össze egymással, hanem külön-külön egyedül megvilágított és látható darabjai lennének ennek a láthatatlan és nem érzékelhető természetnek...